Élet a Kéken - Alföldi Kéktúra összefoglaló

Kinek is ajánlanám az Alföldi Kéktúra végiggyaloglását?

Kezdjük mindjárt egy jó tanáccsal: megfelelő tájékozódási ismeretek és térképolvasási gyakorlat nélkül senki se vágjon bele gyalogszerrel! Habár az Országos Kékkör 2014–16-os nagy jelzésfelújítása során az alföldi útvonalat is igyekeztek egyszerűen követhetővé tenni, ez a sokszor szinte végtelennek tűnő pusztaságokon lehetetlen volt, egyszerűen azért, mert nem volt mire festeni a jeleket. Irányjelző táblákat pedig képtelenség minden elágazásban, keresztúton elhelyezni. Fontos a kitartás, a monotóniatűrés is, hiszen gyakran órákig kell talpalni a horizontig nyúló szántóföldek között vagy a gátakon. Szólóban az vágjon bele a túrába, aki egymagában járva szeretne szinte zavartalanul elmélyedni a gondolataiban. Társasággal kicsit könnyebb túltennünk magunkat a számos egyhangú szakaszon.


Az egyéb nehézségek miatt – amelyekről a későbbiekben még szó lesz – semmiképpen nem javaslom, hogy valaki kezdőként vágjon bele az Alföldi Kéktúra teljesítésébe. Ebből a szempontból nagyon jó az a sorrend, ahogy a Turista Magazin hasábjain az elmúlt három évben végigjártuk az Országos Kékkört: a kéktúrázással csupán ismerkedők kezdjék a legjobb infrastrukturális háttérrel rendelkező Országos Kéktúrával, ha azzal végeztek, következhet a Dél-dunántúli Kéktúra, végezetül pedig az Alföldi Kéktúrával fejezzék be a kört.

Gyalogosan vagy kerékpárral teljesítsük?

Az Országos Kékkör túramozgalmai közül egyedül az Alföldi Kéktúra kiírása engedi meg a kerékpárral történő teljesítést, és most utólag belegondolva, ez tényleg hasznos lehetőség. Ahogy már fentebb is említettem, sok helyen az útvonal eléggé egyhangú, a látnivalók egymástól távol helyezkednek el. Ezeket időben közelebb lehet hozni egymáshoz, ha a bejárás sebességét növelni tudjuk.


Gyalogszerrel 36 napra volt szükségem a papíron 849 km-es túra végigjárásához – napi átlagban tehát 23-24 km-t haladtam, kerékpárral azonban 9-10 nap alatt végigérhetünk az egész alföldi nyomvonalon. A gátak, a hosszabb aszfaltos szakaszok szinte csábítanak a kerékpározásra, azonban a homokban, esetenként a sáros utakon a biciklinek nem sok hasznát vesszük. Az optimális megoldás szerintem a gyaloglás és a kerékpározás kombinálása.


A homokos szakaszokat – főként a Kiskunság és a Nyírség süppedős útjait – járjuk be gyalog, míg a fennmaradó szakaszokhoz inkább a bringát ajánlanám. Mivel a táv zömét talajutakon kell megtenni, és a túrakerékpár olykor kevésnek bizonyulhat, egy jól felkészített, ballonosabb terepgumival felszerelt hegyikerékpár ideális választásnak tűnik.

Miért érdemes belevágni egy ilyen monotonnak tűnő túrába?

Ezt már többen is megkérdezték tőlem, miután befejeztem az Alföldi Kéktúrát. Nem vagyunk egyformák, vannak túrázó ismerőseim, akiket gyaloglás közben „fogott meg” az Alföld, s a táj rabul ejtette őket. Engem kevésbé érintett meg ez a vidék, habár a különlegessége, egyedisége nyilvánvaló volt számomra is. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy az „igazi”, a képekről, filmekről megismert puszták (például a Bugaci-puszta és a Hortobágy) kimaradtak a túra útvonalából, a síkot járva ugyanakkor mindig fennakadt valamin a tekintetem: erdőfoltok, fasorok korlátozták a látóhatárig nyúló kilátásokat.


Nem tekintem kárba veszett időnek a túra bejárásával töltött napokat. Számomra a különlegességet a találkozások jelentették, ahogy az emberek a legkülönbözőbb helyeken őszintén érdeklődtek az utam felől, hogy honnan, merre vándorlok a méretes hátizsákommal. Az Országos Kéktúra és a Dél-dunántúli Kéktúra útvonala mentén lakók már megszokták a turisták látványát, azonban az Alföldi Kéktúra annyira új és annyira kevéssé járt, hogy itt még kuriózum a hátizsákos túrázó. Az OKT kiírásában van egy gondolat, amely hiányzik az AK kiírásából, de nagyon idekívánkozik: „Az Országos Kéktúra (OKT) célja, hogy a túra résztvevői az útvonal végigjárásával rendszeres sporttevékenységet folytassanak, illetve képet alkossanak hazánk életéről, fejlődéséről, természeti szépségeiről, betekintsenek különféle tájainak életébe, mindennapi munkájába, megismerjék hazánk nagy részének történetét, föld- és vízrajzát, évszázadok alkotásait.”


Ez egy nagyon szép gondolat, bár kissé vonalasnak tűnik mostanság a megfogalmazása, hiszen ezt még a múlt század hatvanas éveiben írták le eleink. Egyvalami azonban biztos: az Alföldi Kéktúra bejárásával hazánk egy olyan tájegységét ismertem meg alaposan, ahová amúgy biztosan nem jutottam volna el ilyen hosszú időre.

Mi az, ami a legjobban tetszett a túrán?

Ha egy dolgot lehet csak említeni, akkor az a Gemenci-erdő. Rögtön az út elején jártam végig, Szekszárdról indulva, és ez talán nem volt optimális, ugyanis a későbbiekben is ilyen kaliberű látnivalókra számítottam. Ahogy a Gemenci Kirándulóközpont mellett leereszkedik a jelzett útvonal az egész árteret keretező árvédelmi töltésről, egy igazi mesevilágba cseppenünk: kanyargós holtágak partján, vén égerek és nyárfák alatt baktatunk az ösvényen, aztán hosszan követjük a kisvasút pályáját.


Talán szerencsés is volt a bejárásom időpontja, ugyanis korábban már voltam itt, de akkor sokkal alacsonyabb volt a Duna vízállása, mint 2015 áprilisában, amikor az Alföldi Kéktúrát járva vetődtem errefelé. Aki ide szeretne jönni, annak azt tanácsolom, hogy figyelje a vízállásjelentéseket, és nagyjából 400 cm-es bajai vízállásnál látogassa meg a Gemenci-erdőt. Ilyen vízszintnél már a holtágak megtelnek vízzel, de ez még messze van az árvíztől. Jó tudni, hogy 500 cm-es vízszint felett már korlátozzák az erdőlátogatást.

Miben különbözik az Alföldi Kéktúra a másik két kéktúrától?

Egyetlen szóval összefoglalva: mindenben. Az Országos Kéktúra hazánk legszebb, legismertebb tájait fűzi fel egyetlen útvonalra, szinte lépten-nyomon megállít bennünket egy-egy szép kilátás, hegytetőn álló várrom. A Dél-dunántúli Kéktúra a kevésbé ismert Őrséget, vagy éppen Zala és Somogy megyét kalandozza be, a szelídnek tűnő dombságokban szinte középhegységi szintek várnak ránk, ráadásul akár napokig barangolhatunk az erdőkben. Az Alföldön nincs szint, az igazolófüzetben is csak a pecsételőpontok közötti távolságadatok szerepelnek. Nincs azonban árnyék sem, és ez nagy kihívást jelent, ha valaki hozzám hasonlóan a forró nyárban szeretné a legkopárabb szakaszokat teljesíteni.


Az útba eső kisebb településeken nehéz szállást találni, a vonattal megközelíthető helyek is ritkák, tehát a kiszállási pontok száma elenyésző. Ebből a szempontból optimális a gyalogos teljesítés során a sátorozás, hiszen nem leszünk szállásokhoz kötve, könnyebben vághatunk nagyjából egyforma hosszúságú szakaszokra egy 100-120 km-es, 4-5 napos túrát.

Hogyan készüljünk fel a szakaszok bejárására?

Lényeges, hogy mindig megfelelő mennyiségű vízzel rendelkezzünk, és valahogy védekeznünk kell a tűző napsütés ellen is. Sok esetben eléggé távol helyezkednek el egymástól a települések. A túra útvonalán a Mezőtúr és Ecsegfalva közötti táv viszi el a pálmát a maga 33 kilométerével, bár itt az út feléhez közeledve kitérőt tehetünk Túrkevére. Egy másik ilyen szakasz a Szarvas és Mezőtúr közötti csaknem 30 kilométer, ráadásul mindkét táv zömét árnyék nélkül kell megtennünk a gátakon. Bár időnként az utunkba akad itt is néhány gátőrház és szivattyútelep, sűrűn itt sem botlunk emberekbe. Mezőtúrról például 5 liter vízzel indultam útnak, és éppen csak kitartott Ecsegfalváig.


Készülnünk kell a tűző napsütésre is, megfelelő faktorszámú naptej, napolaj mindig legyen nálunk, fejfedőként pedig egy jól bevált, széles karimájú szalmakalap. Esős időben viszont a sár hátráltathat komolyan a haladásban. Megmondom őszintén, Körösladányból a sár miatt indultam haza egy nappal korábban a tervezettnél, mert reménytelennek tartottam, hogy egyetlen túranap alatt elérjem onnan a tervezett végpontot, Vésztőt. Alapvetően azt tudom tanácsolni minden jövendőbeli AK-vándornak, hogy körültekintően tervezzék meg útjukat, továbbá lehetőleg kerüljék az improvizálást.


Hogyan szakaszoljuk az Alföldi Kéktúrát?

Az Országos Kéktúrát és a Dél-dunántúli Kéktúrát tájegységi bontásban jártuk végig, az Alföldi Kéktúrán azonban nincsenek ilyen jól elkülöníthető tájegységek. Itt elsődleges szempont a szakaszolásnál a kezdő- és végpontok jó megközelíthetősége. Ezek röviden a következők: Szekszárd – 41 km – Baja – 115 km – Petróczi-iskola – 91 km – Mindszent – 99 km – Mezőtúr – 100 km – Vésztő – 97 km – Berettyóújfalu – 129 km – volt Halápi csárda – 110 km – Kisvárda – 66 km – Sátoraljaújhely. Túrám során Vésztő helyett korábban, Körösladányból indultam haza a sár miatt, a fennmaradó távot hozzá kellett csapnom a következő, Berettyóújfaluig vezető szakaszhoz. A bejárás óta eltelt időben egy komolyabb útvonalváltozás miatt Szekszárdtól Bajáig kb. 6 km-rel lett hosszabb az útvonal, Berettyóújfalu és a volt Halápi csárda között viszont mintegy 8 km-rel rövidebb.



Szöveg: Horváth Béla, fotó: MTSZ

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. februári számában.

Kapcsolódó cikkek:
Bevezető - Élet a Kéken - Alföldi Kéktúra.
Élet a Kéken - AK 1. rész: Szekszárdtól Bajáig.
Élet a Kéken - AK 2. rész: Bajától a Petróczi-iskoláig.
Élet a Kéken - AK 3. rész: A Petróczi-iskolától Mindszentig.
Élet a Kéken - AK 4. rész: Mindszenttől Mezőtúrig.
Élet a Kéken - AK 5. rész: Mezőtúrtól Körösladányig.
Élet a Kéken - AK 6. rész: Körösladánytól Berettyóújfaluig.
Élet a Kéken - AK 7. rész: Berettyúújfalutól a Halápi csárdáig.
Élet a Kéken - AK 8. rész: A Halápi csárdától Kisvárdáig.
Élet a Kéken - AK 9. rész: Kisvárdától Sátoraljaújhelyig.

Az Élet a Kéken - OKT sorozat tizenkét része.
Az Élet a Kéken - DDK sorozat nyolc része.

MTSZ, Turista Magazin