Utunk során számos kisebb-nagyobb várat, illetve várromot érintünk. Sümeg várától indulunk, a Tátika-hegyen – az OKT útvonaláról körülbelül tízperces letéréssel – pedig megcsodálhatjuk Tátika várának romjait. Rezitől körülbelül egyórás sétányira van Rezi vára – falairól csodálatos kilátás nyílik Zalaszántó környékére. Tapolca várának szerény romjait a Malom-tó mellett találjuk, Szigliget várának jegypénztára pedig OKT-pecsételőhely. Az Országos Kéktúra nem „mássza meg” a Csobáncot, csak a derekáig kapaszkodik fel, de egy negyedórás hegymászással elérhetjük a fennsíkján álló Csobánc várát. Utunkat végül Nagyvázsonyban, Vázsonykő várának falainál fejezzük be.
Szigligeti vár
Keszthely, Festetics-kastély
A keszthelyi Festetics-kastély Magyarország harmadik legnagyobb kastélya, amely mögött egy csodálatos angolpark húzódik. A Keszthelyi Kastélypark Természetvédelmi Terület kiterjedése 7,9 hektár. A 101 helyiségből álló főépület több ütemben készült el. Építését Festetics Kristóf kezdte 1745-ben, majd Festetics Pál bővítette, jelenlegi alakját pedig 1887-ben nyerte el, amikor Festetics Tasziló befejezte a meglévő épületek további bővítését és átalakítását. A Helikon könyvtárnak, valamint a vadászati és a hintókiállítás mellett időszaki tárlatoknak is otthont adó kastélyt az OKT nem érinti – a kerítése külső oldalán halad el, de vétek kihagyni ezt a látnivalót!
A tanúhegyek
Vitathatatlanul a Tapolcai-medence (Balaton-felvidék) tanúhegyei a legszebb természeti látnivalói e túraszakasznak. A tanúhegyeket legegyszerűbben olyan domborzati formaként definiálhatjuk, amelyek hajdani (akár évmilliókkal korábbi) térszínt, illetve rétegsort őriznek. Keletkezésükhöz elengedhetetlen egy keményebb, az eróziónak jobban ellenálló kőzet jelenléte, amely képes (hosszabb távon is) megvédeni az alatta elhelyezkedő rétegeket a lepusztító erőktől. A Tapolcai-medencében a pliocén agyagos-homokos üledékek alkotta felszínre bazaltláva települt 4–3 millió éve. A bazaltvulkanizmus megszűnése után (főként a pleisztocén során) a szél és a csapadék lekoptatta és elhordta a lazább pannon üledékeket (mintegy 120–160 méteres vastagságban), de a kemény bazaltsapkák alatt azok megmaradtak.
Érkezés a Csobánc tetejére
„Megmásztuk” a Badacsonyon a Kisfaludy-kilátót
Az OKT-bejárásaimon kívül már többször is jártam a Badacsony platóján, de soha nem hagytam ki a felkeresendő látnivalók sorából a legmagasabb ponton álló Kisfaludy-kilátót. Sajnos, az évek hosszú során a favázas torony körül álló fák megnőttek, így aztán 2009-ben már hiába kapaszkodtam fel oda – csak a fák koronái között nyílt szűk kitekintés a környékre. Nagyon megörültem, amikor 2011-ben megtudtam, hogy új, sokkal magasabb kilátó fog épülni a régi helyén. Kíváncsian figyeltem az építkezéssel kapcsolatos híreket, a bakancslistámon pedig előkelő helyen szerepelt az új kilátó minél előbbi meglátogatása.
2012 tavaszán jutott a fülembe, hogy elkészült az új kilátó, ezért aztán a fiammal április végére terveztünk egy háromnapos túrát az Országos Kéktúra vonalán, Tapolcától Nagyvázsonyig. Csodálatos tavaszi napsütésben másztuk meg a Badacsonyt, s végigjártuk a kéktúra útvonalán lévő összes kilátópontot, a Tördemici kilátóhelyet, a Ranolder-keresztet, az Egry József-kilátót, a Hertelendy-emléket, míg végül megérkeztünk az új építmény tövébe.
Mérnökemberként mindig fejet hajtok az ötletesség és a szép kivitelezés mellett, az új kilátó tornya pedig mindkét szempontnak eleget tett! A Kőmíves Szabolcs építész tervező által megálmodott, az ég felé nyúló, 18 méter magas, rácsos faszerkezet tökéletesen illeszkedik a környezetébe, mégis egyből magára vonja a tekintetet. A hagyományos formákkal való szakítás sokszor a funkcionalitás kárára megy, de itt a homokórákéra emlékeztető derékban összeszűkülő kialakítás egyrészt a torony lábainak minél nagyobb terpesztését, másrészt a legfelső kilátószint minél tágasabbra formálását tette lehetővé. Egyszóval: öröm volt ránézni.
Vidáman vágtunk volna neki a tetőre felvezető lépcsősornak, de egy kihelyezett tábla szövege megállított bennünket: „A kilátó az építés kifizetéséig zárva!” Egymásra néztünk a legénnyel, vállat vontunk, és már indultunk volna tovább, amikor észrevettük a lépcsőt elrekesztő drótfonatot, ezen pedig a másik szöveget: „A kilátót mindenki a saját felelősségére látogathatja!” Azt hiszem, nem is lennénk magyarok, ha nem arra gondoltunk volna elsőként, miként is lehetne mégis feljutni a toronyba. Alaposan megnézve a rácsot és lépcsőfeljárót, ez nem tűnt könnyű vállalkozásnak, de ha már idáig eljöttünk, nem akartunk dolgavégezetlenül visszafordulni.
Mivel a kerítésfonat a lépcsőházat teljesen elrekesztette, más utat kellett keresnünk. Én indultam elsőnek, kívülről felkapaszkodtam a lépcső fémvázán az elzáró kerítésfonat fölé, majd próbáltam átemelni a lábam a korlát és a rács felett, illetve átnyomakodni azt a rudak között, de ezzel csak annyit értem el, hogy a bakancsom recés talpa jól beleakadt a kerítés hegyes drótvégeibe, ráadásul még a visszajutással is meg kellett birkóznom valahogy. Nekiindult a fiam is, ám rá kellett jönnünk, hogy összefogással könnyebben célt érünk. Végül bakot tartottam a nagy legénynek, aki a vállamról már fel tudott kapaszkodni a lépcsőház kerítésfonat feletti részére...