Élet a Kéken - OKT sorozat 3. rész

Horgászparadicsom
A jelenlegi fehérvárcsurgói víztározót 1971–1972-ben hozták létre. Akkoriban emiatt meg is kellett változtatni az Országos Kéktúra útvonalát, amely most a déli oldalán kerüli meg a 223 hektáros vízfelületű mesterséges tavat. A tó átlagos vízmélysége 6–8 méter, a legmélyebb pontja pedig a feltöltés mértékétől függően akár 14–15 méter is lehet. Az elárasztás előtt régészeti kutatásokat végeztek a mederben, s feltárták a rómaiak által szinte pontosan a most meglévő helyén épített völgyzáró gát maradványait. Abban az időszakban az állóvizet víznyerésre és fürdésre használhatták. Ezen funkciói most is megvannak, de a víztározót – amelynek a Gaja-patak árvízi vízállásait mérséklő hatása szintén jelentős – a horgászok is kedvelik.


Bakonyi burok
A Keleti-Bakony fennsíkjai között kanyarog a mellékágaival összesen 25 kilométer hosszú Burok-völgy (más néven Barok-völgy). Az átlagosan 50–80 méter mély völgyrendszer geológiailag és botanikailag is rendkívül érdekes. Kialakulása nem egyértelmű: egyes vélemények szerint geológiai törésvonalon jött létre, más elméletek szerint folyóvizek vájták ki a meredek falú, meanderező völgyrendszert. A völgy különleges mikroklímájának köszönhetően jégkorszaki maradványnövények (ún. reliktumfajok) is élnek e területen. Régebben a kéktúra hosszan haladt a nehezen járható völgy alján, de 1978 óta a főág keleti peremén kanyarog mintegy 2 kilométert, lenn pedig a Közép-dunántúli Piros Túra útvonala halad.


Trópusi őskarszt Úrkúton
Az alsó jurában képződött karbonátos mangánérc számos helyen oxidos mangánérccé alakult, majd a több fázisban karsztosodott jura mészkő mélyedéseiben halmozódott fel. Sajnos a Dunántúli-középhegység többségében gépi művelésű bányáit (bauxitbányáit) kimerülésüket követően – néhány kivételtől eltekintve – meddővel feltöltötték, felszínüket rendezték. Csak térképek, fotók, kutatási jelentések őrzik emléküket. Az Úrkút határában található bánya azonban különleges földtani érték, mert a kézzel végzett külszíni fejtés miatt alig károsodott a gazdag őskarsztos formakincs. A bányát, mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították (Úrkúti-őskarszt Természetvédelmi Terület), s jelenleg pedig szabadon látogatható. Mivel a kéktúra áthalad a területén, érdemes itt is megpihennünk az utunk során, és bebarangolni a hajdani bánya hatalmas kőfejtőit.

Nyugalomsziget – Zirc ciszterci apátsága
Az apátságot III. Béla király alapította 1182-ben a bakonyi erdők mélyén, a Cuha patak mellett. Az apátság építése több lépcsőben történt – az első szerzetesek Franciaországból érkeztek a falai közé. Több évszázados fennállás után az 1550-es évekre (a török hódítás következtében) elnéptelenedett. Javai, könyv- és levéltára, majd maguk az épületek is pusztulásnak indultak. Több mint másfél évszázados elhagyatottság után az első három szerzetes 1726-ban költözött vissza Zircre. Őket többen is követték. A Sziléziából érkezett szerzetesek új templom és monostor építésére szánták el magukat, s ehhez szinte maradéktalanul felhasználták a romos épületek anyagát. A régi templomból csupán egyetlen pillérköteg maradt meg, amely a Köztársaság utcában, a jelenlegi monostor kerítése mellett tekinthető meg. Az Országos Kéktúra a pillérköteg lábánál halad el. Érdemes meglátogatnunk az apátság melletti arborétumot is, ahol mintegy 600 fa- és cserjefaj található.


Égbe meredő sziklatömbök között – a Gaja szurdoka
Bár a Gaja-patak a Nagyesztergár alatti réteken ered, már rögtön a folyása elején, Bakonynána és Jásd között, egy csodálatos szurdokvölgyet hozott létre. Az Országos Kéktúra Bakonynána felől indul neki a patak kanyargós völgyének, majd egy szépen kiépített erdei pihenő után ki is kapaszkodik onnan. A KΩ jelzéseket követve néhány perc alatt elérhetjük a „Római fürdőt”, ahol felszínre kerül a dombokat alkotó (kréta időszaki) mészkő. A Gaja-patak itt kisebb vízesésekkel egy szinte járhatatlan, mély, függőleges falú szurdokba zúdul le, s azon keresztül folytatja útját Jásd felé. A vízesésektől hosszan beláthatunk a kanyargós sziklakanyonba.

Sobri Jóska barlangja – Gaja-völgyi Tájcentrum
A Keleti-Bakony legkeletibb nyúlványai között a Gaja-patak egy másik völgyet is létrehozott a dolomitos kőzettömeg törésein áthatolva. Ez alkotja a Bodajk melletti Gaja-völgyi Tájcentrum magját. Az ezt övező vadasparkot – amely a nagyvadak mellett apróvadak sokaságának és gazdag madárvilágnak is otthont ad – gróf Károlyi Gyula létesítette 1888-ban. Az Országos Kéktúra a Fehérvárcsurgói-víztározó felől érkezve végighalad a kanyargós szurdokvölgyön, majd a Varjúvár épülete mellett kapaszkodik ki a völgyből, és érkezik meg Bodajkra.

Ahogy azt már a korábbiakban említettük, az Országos Kéktúra (OKT) egy jelvényszerző túramozgalom, tehát ha valaki teljesíti a teljes távot vagy egyes kijelölt szakaszait, akkor jelvényt, jelvényeket szerezhet. A teljes táv bejárása után az MTSZ adja ki a sorszámozott tűzzománc jelvényt, de a Veszprém Megyei Természetjáró Szövetség külön díjazza a Sümegtől Bodajkig vezető szakasz teljesítését, a Heves megyeiek a Mátra és a Bükk bejárását, a Csongrád megyei szövetség pedig a Dorogtól Nógrádig vezető OKT-szakasz végigjárását. Ez utóbbi résztáv díjazásához szükséges az is, hogy a teljesítő szervezett turista legyen. Valamennyi teljesítés elbírálásánál az igazolófüzet bélyegzéseit ellenőrzik, s azok alapján adják ki a jelvényeket.

Külön kell említenünk a Gyermek Kéktúrát, amelyet a 6 és 14 év közötti gyermekek teljesíthetnek. A Gyermek Kéktúra jelvénye az OKT útvonalán 300 kilométer igazolt teljesítésével érdemelhető ki, de ennek a távnak nem kell összefüggőnek lennie, mivel több, rövidebb szakaszból is össze lehet rakni azt. Ilyenkor az igazolófüzetben található pecsételt szakaszok távolságadatait veszik figyelembe az elbírálásnál. Természetesen a Gyermek Kéktúra jelvényéért megtett szakaszok beleszámítanak a „nagy” OKT teljesítésébe is, tehát azokat nem kell ismételten bejárni az OKT-jelvényért.

A Gyermek Kéktúrának 9 tájegységi jelvénye is létezik. Ezek nyugat–keleti sorrendben a következők: Kőszeg és Kemeneshát, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes és Gerecse, Pilis és Budai-hegység, Börzsöny és Cserhát, Mátra, Bükk és Aggteleki-karszt, Cserehát és Zempléni-hegység. Akkor adható ki a Gyermek Kéktúra tájegységi jelvénye, ha a teljesítő egy adott szakaszon bejár legalább 50 kilométert az igazolófüzetben lévő bélyegzések szerint. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy egy teljesítőnek egy tájegységre csak egyetlen tájegységi jelvény adható ki, tehát a gyermek hiába teljesít ugyanazon a tájegységen belül újabb 50 kilométert, azért újabb jelvényt már nem kaphat. Legalább 6 fős gyermekcsoportok kísérője is megkaphatja a fent említett jelvényeket.

A Magyar Természetjáró Szövetség a közeljövőben a kéktúramozgalom megreformálására készül, s ezzel kapcsolatban szóba került, hogy a felnőtteknél is értékelik majd az egyes tájegységek teljesítését. Jelen pillanatban ez még csak terv, de ha ez megvalósul, akkor erről e hasábokon is tájékoztatást kapnak majd a kéktúrázók.

Bolyongás a Bogrács-hegyen
2005 júniusának legvégén vágtunk bele fiammal a Zirctől Bodajkig vezető, körülbelül 60 kilométeres OKT-szakaszba, és kényelmesen haladva, négy nap alatt akartunk végiggyalogolni rajta. Rekkenő kora nyári hőség tombolt, a túra ideje alatt szinte felhőt sem láttunk az égen. Terv szerint haladva az első nap estéjén a Jásd feletti domboldal legelőin sátoroztunk, aztán a Bakonycsernyéhez tartozó Kisgyónbánya területén, a Gyöngyvirág kulcsosház hatalmas kertjében. A harmadik napon a Gúttamásiba (Isztimérre) vezető országútig szerettünk volna eljutni, ahol – a megbeszélteknek megfelelően – túratársaink vártak ránk autóval, hogy bevigyenek bennünket Székesfehérvárra, náluk tölteni az éjszakát.

A kora délelőtti kisgyónbányai indulásunknál vettem csak észre, hogy a nyakba akasztható laptájolómat a kulcsosház fürdőszobájában felejtettem az esti zuhanyzásnál. Mérgelődtem rajta egy sort, de nem lehetett mit tenni, hiszen a ház zárva volt, a gondnok hölgy pedig csak valamikor déli tizenkettő tájára ígérte az érkezését. Nekiindultunk hát ennek a túranapnak is, és kényelmes menettel, délben érkeztünk meg Bakonykútiba, miután megmásztuk a fennsíkot, illetve végiggyalogoltunk a Burok-völgy peremének turistaösvényein. Megebédeltünk és sziesztáztunk egy keveset a faluban, aztán a tűző napsütésben belevágtunk a Bogrács-hegyre vezető útba.

A kopár fennsíkon átvágva fél óra alatt elértük Bakonykúti-puszta leharcolt épületeit, aztán megmásztuk a mögötte álló, fenyves koronázta dombot. A túlsó oldalon leereszkedve ismét mezőkön vándoroltunk tovább – itt még jól látható keréknyomokon. Ez az út egy kőbányához vezetett, s onnan már a rendkívül gyér felfestést kellett követnünk alig látható ösvényeken. Egy-egy magányos fán, földből kiálló kövön pillantottuk meg a kék jelzéseket, de aztán ezek is eltűntek. Egyre nagyobb köröket róva próbáltuk megtalálni a helyes utat, ám a végén be kellett látnunk, hogy eltévedtünk.


Merre van az előre?
A térképen próbáltam beazonosítani a kopár fennsíkon kanyargó keréknyomokat és az erdőfoltokat, de nem sok sikerrel jártam, hiszen még be sem tudtam jól tájolni a kéktúraatlaszt, mert nem volt nálam a tájolóm. A kora délutáni nap éppen a fejünkre tűzött – pontosan az árnyékunkon álltunk, tehát még az sem segíthetett rajtunk. Különösebb meggyőződés nélkül elindultunk a távoli erdő felé, de éreztem, nem ez a helyes út.

Egyre reménytelenebbül bolyongtunk a köves mezőn, amikor végre feltűnt előttünk egy katonai zöldre festett UAZ. Integettünk a vezetőjének. Amint közelebb értek, visszaintegettek. Katonák ültek az autóban, és úgy láttuk, nem akarnak megállni. Nosza, ekkor már kétségbeesetten kezdtünk el csápolni – erre már felénk kanyarodtak, majd megálltak előttünk. Egy őrnagy volt a parancsnok. Rá volt varrva a neve is a zubbonyára, de már elfelejtettem. Segített nekünk: elővette a katonai térképét, és megmutatta, hol vagyunk, aztán még útba is igazított bennünket. Először el sem akartam hinni, de vagy egy kilométert eltértünk a kéktúra útvonalától.

Az útbaigazításnak köszönhetően hamarosan ráleltünk arra a keskeny aszfaltútra, amely a fennsíkon keresztülvezetve mutatott irányt számunkra. Elég volt csak követni, mert ezt az utat érintette a kéktúra a továbbiakban. Gyorsan elértük az országutat, és csak tizenöt percet késtünk a megbeszélt randevúról. Már vártak ránk. Nagyon jó volt bepakolni a málhát a csomagtartóba, aztán beülni az autóba, hátradőlve a kényelmes ülésben. Hát, ennek a napnak is vége. Nagyon fáradtak voltunk. A Bogrács-hegy kiütéssel győzött...


Szöveg és kép: Horváth Béla.
Készült a Turista Magazinnak leadott cikk alapján.
Az 1. rész (Írott-kőtől Sümegig) itt olvasható.
A 2. rész (Sümegtől Nagyvázsonyig) itt található.