"Kikapcsolódást és feltöltődést jelent számomra a kéktúrázás"

MTSZ: Az Országos Kékkört elsőként, egyhuzamban 80 nap alatt, az Országos Kéktúrát hatszor, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát négyszer, az Alföldi Kéktúrát pedig kétszer teljesítetted. Szinte adja magát a kérdés: miért szereted ennyire a kéktúrázást?

Toplak József: Végigjárni bármelyik kéktúrát, az nekem kikapcsolódást és feltöltődést jelent. Tulajdonképp 1994 óta teljesítem folyamatosan hol az egyiket, hol a másikat, és sosem tudom megunni. Mindig felfedezek valami újdonságot. Arról nem is beszélve, hogy az országismeret mellett kialakult egy országos szintű kapcsolatrendszerem. Szeretek visszamenni azokra a helyekre, ahol szinte már barátként fogadnak.

Hogyan tudod változatossá tenni ugyanazoknak az útvonalaknak a bejárását?

T.J.: Eleinte nem volt kifejezett koncepcióm a kéktúrázásra, egy célom volt: menni és ezáltal letenni valamit az asztalra. Ez talán a teljesítménytúrázói múltamból ered. Idővel aztán a túratársaimhoz is igazodva, közösen velük tervezve haladtam szakaszról szakaszra, akár párhuzamosan az OKT-n és az RPDDK-n egyszerre. Azóta sokat finomodtak a módszereim, így odafigyelek arra, hogy például egy szakaszt két különböző évszakban vagy épp ellenkező irányból járjak be, vagy mondjuk az útvonal legmagasabb pontján fejeződjön be a túra.

Sokan ismernek teljesítménytúrázóként, még többen úgy, mint az Országos Kékkört nyolcvan nap alatt egyvégtében teljesítő túrázót. Mi motivált erre a megmérettetésre?

T.J.: 2003-ban egy magánéleti válság után éreztem azt, hogy szeretnék valami nagyobb kihívást, kitörést. Nem sokkal korábban zárult be az Országos Kékkör az Alföldi Kéktúra létrejöttével, innen merítettem ötletet ahhoz, hogy egyhuzamban végigjárjam az országot.  Mivel Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regénye nagy hatással volt rám, felosztottam az OKK távolságát nyolcvan nap alatt teljesíthető nyolcvan szakaszra. Voltak, akik szkeptikusan fogadták a tervet, és voltak, akik bíztak bennem. Sikerült.  Így lettem én az első, akik teljesítette egyben az akkor még csak közel 2600 kilométert.

Herman Heinrich Gossen német közgazdász első törvénye kimondja, hogy egy adott élvezet nagysága csökken, ha ugyanezt az élvezetet folyamatosan elégítjük ki addig, amíg telítettség nem lép fel. Vagyis ha az első kéktúrás teljesítés öröme mondjuk tíz pontot ér, a másodiké is mondjuk ugyanennyit, akkor a soron következő többinél érzett örömöd mennyi a legelsőhöz képest?

T.J.: Az biztos, hogy az elsőt nem lehet máshoz hasonlítani, mint ahogy a Kinizsi Százas teljesítése is először a legeufórikusabb.

Nyilván mindegyik alkalom örömet okoz, büszkeség ránézni a jelvényeimre és az okleveleimre. Ugyanakkor én kvázi projektként is kezelem a túrázásaimat, amelyeknek a lezárása egyszerűen elégedettséggel és egyfajta lelki gazdagsággal tölt el. 

Elképzelhető, hogy egyszer csak telítődsz a kéktúrázással?

T.J.: Nem hiszek abban a mondásban, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy kétszer ugyanazon az úton járjunk. Nekem a kéktúrázás örök szerelem és egy életre szóló kaland, csak mindig egy következő füzetbe bélyegzek. A régóta tervezett egyéb túramozgalmak mellett (például Pest Megyei Piros) mindig lesz időm akár az Országos-, akár a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli-, akár az Alföldi Kéktúrát járni.

Balra Szőke Viktor, az MTSZ szakági titkára, jobbra pedig Toplak József, az Országos Kéktúra hétezredik teljesítője látható.

Rutinos kéktúrázóként hogyan értékeled az Országos Kéktúra technikai feltételeit?

T.J.: Pozitív tapasztalatom, hogy a bélyegzők döntő többsége a nap huszonnégy órájában elérhető. Egyes településeken ugyan előfordul, hogy nyitvatartáshoz kötött helyszínen van a pecsét, ez kissé korlátozza a lehetőségeket. Ugyancsak öröm látni, hogyan cserélődnek és újulnak meg az irányjelző táblák.

Ha javasolhatnék valami módosítást, akkor az a bélyegződobozok zártabbá tétele lenne. Sajnos vagy a csapadék gyűlik össze bennük, vagy a darazsak fészkelnek bele.

Mit tanácsolsz a kezdő kéktúrázóknak?

T.J.: Megoszlanak a vélemények arról, hogy a lakóhelyhez közeli vagy távoli szakaszokkal érdemes elkezdeni a kéktúrázást.

Én azt javaslom, hogy kezdésnek igenis el kell utazni, szállást keresni, ki kell zökkenni a komfortzónából, meg kell tapasztalni a nehézségeket, ugyanis terhelt szituációban hamar kiderül, hogy valós igényről van szó vagy inkább csak egy fellángolásról. Többnapos túrán amúgy is jobban együvé lehet válni a természettel.

A hogyan mellett a mikor is kérdéses szokott lenni. Szerintem mindegy. Egy igazi természetjáró nem válogat sem az évszakokban sem a tájegységekben. Ami a legfontosabb, hogy legyünk tisztában a saját korlátainkkal, és ne vállaljunk túl magunkat.

Hogy néz ki a természetjáró jövőképed?

T.J.: A közeljövőben tervezem az OKT bejárását keletről nyugatra, valamint a Mecseki Zöld Túrát és a Pest Megyei Pirost is.  Hosszútávon pedig igyekszem egészségesnek maradni, és még nyolcvanévesen is túrázni.

MTSZ Országos Központ

fotó: Toplak József facebook, MTSZ