Quitt András, 2011-09-23 20:48
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A St. Michele-hegy neve Észak-Olaszországon kívül szinte senkinek nem mond semmit. Ahogy mégis ismerhetjük: Doberdó. Az első világháború olasz frontján itt volt a legnagyobb a magyar emberveszteség. Minden évben az egykor szembenálló felek közösen emlékeznek meg halottaikról, a hegyen. Jó lenne, ha minél több magyar túrázó értesülne erről a kegyeletteljes megemlékezésről, és látogatna el szeptember második vasárnapján erre a megható eseményre. A hely viszonylag közel van a magyar határhoz, kiadós hegyi túrákat lehet tenni az egykori hadszíntéren. Az alábbi beszámoló a 2011-es megemlékezést írja le.
Az Olajipari Természetbarát Sportegyesület idén tizennegyedszer járta Észak-Olaszország hegyeit Kremser Ferenc és Urbán László vezetésével kilenc napon át. Túráink során fotódokumentációt készítettünk a háborús színtereken is.
Ezt követően szeptember 11-én ötödször vettünk részt a St. Michele hegyen – a Doberdón – rendezett ünnepi megemlékezésen. A helyszínnek az ad különös jelentőséget, hogy az I. világháború olasz frontján itt harcolt és halt meg a legtöbb magyar katona.
Az ünnepség az olasz, az osztrák és a magyar lobogó – a nemzeti himnuszok hangjai mellett történt – felvonásával kezdődött. E három ország csoportjai vettek részt zászlóik mögött felsorakozva.
Hazánkat hárman képviseltük. A tábori misét követően a rendezők, két közeli város (Sagrado és Gradisca) polgármestere és a delegációk vezetői köszöntötték a résztvevőket. Közös eszmei mondanivalójuk a hősök emléke előtti tisztelgésen kívül emlékeztetni a háborúk értelmetlenségére, a nemzetek összefogására a béke érdekében.
Idén is nagy sikere volt Urbán László olasz nyelven elmondott köszöntőjének, melyben megemlékezett az önálló olasz állam megalakulásának 150. évfordulójáról is. Ezután vonultak a résztvevők először az osztrák, majd a közös olasz-magyar emlékműhöz a koszorúzására. Ez utóbbinál egy katonai zenész az Il Silenziót játszotta el – természetesen – trombitán.
A koszorúzást követően „fehér asztal” mellett kötetlen beszélgetésekre, ismerkedésekre került sor. Többen kerestek fel bennünket, akik jártak hazánkban, dicsérve azt. Amikor azonban rákérdeztünk arra, hogy hol jártak, kiderült, hogy a Balatonon és Budapesten kívül egy-egy helyszínt említettek.
Ekkor alakult át csoportunk turisztikai propagandistává. Megadtuk elérhetőségünket ahhoz, hogy segítséget nyújthassunk magyarországi programjaik összeállításához. Azzal búcsúztunk a többiektől, hogy 2012. második szeptemberi vasárnapján újból találkozunk.
Hazatérésünk után alig három héttel, szeptember 23-án az Erzsébet téri Gödör Klubban korábbi túráinkat idézhettük fel a „Hadiutakon a békéért, az egészségért és a tudományért” című kiállítás bemutatásán. A tárlatot ugyanis egyesületünk tagjainak az észak-olaszországi hadszíntereken készített fényképeiből állította össze Urbán László sporttársunk.
