Somogyi barangolás

A főbb látnivalók a térségben a teljesség igénye nélkül:
Buzsák

Buzsák a Balatontól 15 km-re délre található bájos somogyi település főként jellegzetes kultúrájáról, virágzó hagyományairól és ügyes kezű asszonyai meseszép hímzéseiről, szőtteseiről nevezetes. Az 1800 lakosú kis község élő, mi több napjainkban tovább gazdagodó népművészete példaértékű. Ha Buzsák néven szeretnénk utánanézni a középkori település történelmének, valószínűleg nem találnánk semmit, ugyanis ekkor még két falu, Magyari és Akts voltak itt. A napjainkban látható település 1498-ban, a falvak egyesülésével született meg Budzák, s csak később 1675-ben Buzsák elnevezéssel. A 14-15. században délszláv telepesek költöztek a községbe, magukkal hozva ősi hagyományaikat, szokásaikat, ünnepeiket. A délszláv kultúra a mai napig meghatározza az itteni kultúrát.


Nagyboldogasszony Rk. templom

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom 1704-ben barokk stílusban épült. Az oltár központi alakja Szűz Mária, akinek szobrát mindig az ünnepi szertartásnak megfelelő színű palástba öltöztetik. A templomban megcsodálhatjuk a buzsáki hímzéssel díszített miseruhákat, oltárterítőket. A faragott oltárkép XIV. század eleji alkotás, melyet nemrég újítottak fel, műemléki védettséget élvez. Szűz Mária szobrát a liturgiának megfelelő színű palástba öltöztetik. A szobor a Kápolnási-dűlőben lévő Fehér-kápolnából került ide. Idegenvezetéshez, illetve a nyitva tartási időn kívüli látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges.


Tájház

A századfordulón még szinte az egész falu, szoba-konyha-kamra beosztású, kémény nélküli, nádfedésű házakból állt. Később a házakat modernizálták, kéményt kapott a konyha, így füsttelenné váltak nemcsak a szobák, hanem az egész ház, így még sokáig szolgálta a benne lakó családot. A falu központjában található, ma már tájházként funkcionáló tömésház, 1977-ben, amikor megvásárolják és tájházzá alakítják, többedmagával található a faluban, ma már azonban egyedüli képviselője ennek a háztípusnak, ami egykor ezt a vidéket jellemezte. A tömésház a 19. században épült, módos paraszt portája volt, ami jól látható a telek nagy méretén, gazdasági épületein. A ház megvásárlásakor már jelentős változásokon ment át, tájházzá alakításakor szabadkéményes formába építették vissza, azaz a konyhában látható sárkemence fölött kémény nyílás található. Ezen keresztül a füst kihúz a konyhából így nem gomolyog a térben. A szabadkémény nyílásába tették egykor a füstölni kívánt húsokat. A konyhától jobbra és balra található a ház két szobája, mindkettőt mázas szemeskályha melegíti, amit a konyhából fűtenek, így a szobába egyáltalán nem jut be a füst. A ház első szobája volt a család tisztaszobája, amit a legszebb textilneművel, szentképekkel öltöztettek fel és kímélték a mindennapi használattól. A szoba ma is 19. századi tisztaszobának van berendezve, két szépen felvetett ággyal, szentképekkel, gazdag díszítéssel. A hátsó szoba, ami egykor a család lakószobája volt, ma kiállítótérként funkcionál, hiszen itt helyezték el a buzsáki népművészet, népi iparművészet legszebb darabjait. A hímzéses textilek mellett a tájház népművészeti kiállításában helyet kaptak a buzsáki fafaragók régi és mai munkái is, hiszen ahogy a hímzés, úgy a fafaragás is élő népművészeti tevékenység a faluban. A tájház udvarán áll a hatalmas színnel ellátott istállós pajta, ami ma padokkal van tele, utal arra, hogy a portát rendezvényei alatt ma is használja a falu.A tájház meglátogatása önmagában is egy tartalmas kirándulás programja, aki teheti látogasson Buzsákra, amikor a tájház portáján programokat szerveznek. Ilyenkor látványos néptáncműsoroktól hangos a tömésház udvara, és látható a híres buzsáki népművészet mai továbbélése.


Fehér Kápolna

A település legrégebbi mûemléke az egyhajós, félköríves szentélyû, román kori Fehér Kápolna, amely egy Akts nevû, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704- ben készült, faragott szõlõindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthetõ meg.


Buzsáki hímzés

Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés.

János-hegyi pincesor

Nádvetéses, tömésfalas présházak, pincék nemcsak a százados múlt paraszti építészetét idézik, hanem ma is "élnek": az erre vetődő kirándulókat szívesen kínálják meg a hegy levével. Több pince és présház is műemléki védelem alatt áll.


Öreglak

A XIX. század első felében épült klasszicista stílusú, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomot a II. világháború után a község lakossága újjáépítette. A berendezés, a mellékoltárok a XVIII. században, barokk stílusban készültek.

A település területe már a bronzkorban is lakott hely volt. Az első írásos emlék a faluról az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék. A középkori források Lak vagy Lakvár alakban említik. A XV. században már állt a Laki Thúz család által építtetett várkastély. Mátyás király a várat elvette a hűtlenségbe esett Thúz családtól, és Corvin Jánosnak adományozta. 1522-ben II. Lajos király Lak várát Korláthkői Péternek adományozta, aki a mohácsi csatában vesztette életét. A várat a XVI. században birtokolta Bakits Pál, Török Bálint, Báthory András, Tahi Ferenc és neje, Zrínyi Ilona. A várat közben építették és megerősítették. 1541 és 1566 között a laki vár elég fontos láncszem lett a végvári vonalban. A laki vár Szigetvár eleste után került török kézre. Források: Buzsák honlapja, wikipédia.

Még több fotó, katt a kis képre:

Tatárvár - Buzsák - Öreglak