Magyaregres, Italbolt, 2014.10.15.
A Deseda-tó kerékpárútjáról egy faszerkezetű hídon át vitt be a jelzés a félszigetre, -ahol még kis őzet is láttam- egy hangulatos erdőcske közepén vezetett az utam. Mókusok futkostak keresztbe az úton, az eső már nem esik, sőt néha még a nap is kisütött. Aztán a szépen kiépített útvonal végén egy újabb fahídon keresztül hagytam el a félszigetet, majd ismét a kerékpárúton találtam magam, csak immár a tó másik oldalán. Bár ez nem tartott sokáig, véget ért a kerékpárút és a 67-es úton átkelve megérkeztem a tó következő szakaszához, ami ismét nagyon látványos szakasz volt. Balra ismét egy félszigetszerű részt láttam, ahová egy rozoga, de hosszú fa híd vitt be. Itt a parton, a tó mentén térkövezett ösvényt és pihenőhelyet építenek. A tó mentén, karnyújtásnyira a tó vizétől vezet egy keskeny ösvény, majd több balos kanyarodással távolodtam a tótól, mígnem kiértem az erdőből és egy jobbossal elkezdtem hosszasan a Magyaregres felé vezető autóúton gyalogolni. Jobbra hátrafelé tekintve a tó darabkáit láttam, előttem pedig egy sertéstelep mellett elhaladva már a falu házait láttam a "völgyben".
Aztán beértem Magyaregresre és a Korona Italüzlet falán megpillantottam a DDP bélyegzőhely fém tábláját. (Kocsmát mégnem láttam soha ilyen névvel! :))
14:39-kor nyitva volt szerencsémre és a pult mögött álló intelligens, jómodorú férfi már tudta, hogy a bélyegzést fogom kérni és már adta is a lenyomatot a füzetembe! (Céges, de legalább van!) Meg persze az italomat is. Beszélgettünk egy kicsit, érdeklődtem a falu iránt, megittam a kólámat és elköszöntem. Jól esett egy ilyen ázós, magányos nap után rendes emberrel beszélgetni. Ritka!
Aztán az italüzlet melletti Coop boltban vettem ennit, majd a szemközti domb tetején álló kopott református templomhoz kapaszkodtam fel. Az egykori iskola nemrég felújított épületének az udvarán keresztül lehet feljutni a templomhoz, ami szintén felújítás alatt van és nem látogatható, de kívülről megcsodáltam a mellette álló romos paplakkal együtt.
Ezután letértem a jelzésről és még 3 km-t gyalogoltam a Somogyaszalón lévő szállásomig a Gábor Vendégházig. Jó volt hazaérni a kedves házigazdákhoz, akik megosztották hajlékukat velem ezen a éjszakán. Köszönöm!
Magyaregres, Italbolt, 2014.10.16.
Aztán ma reggel visszagyalogoltam ide a piros sávra Somogyaszalóról a már tegnap is erősen sáros, szántóföldek közötti úton, izmos ködben és folytattam az utamat Somogygeszti felé.