Kapoly, Kocsma, Posta, 2014.10.18.
Andocs után a Tojári-tó melletti útvonal nagyon embert próbáló. Szerencsére eső nem esik, de még így is garantált a vizes ruha és bakancs. Én is óvatosan lépdeltem végig. A tóból szinte semmit sem láttam, csak sejtettem jobbkézre lent a "völgyben".
Először több száz méter hosszan szemét mindenütt, majd hosszan benőtt, térdig érő gazban csatangolós az út, bár ez még jó mert egy lábnyomnyi széles ösvényen meg lehet úszni a nedves gazt a 30-40 cm-es nyomvályú tetején, aztán leszakadt ágakat, bedőlt vékonytörzsű fákat kell kerülgetni, majd jön a fekete leves, egy kb. 900 méteres kemény dzsungelharc, amikor egy balra írtott terület bozontos növekvő sűrű rengetege mellett kell elhaladni. Na itt aztán nincs menekvés. Nyakig érő gaz, nincs ösvény, át kell verekedni magamat ezen a barátságtalan dzsungelen. Nem lehet megúszni, mert balra bozontos, jobbra sűrű fiatalos. De aztán vége lett. Igaz kicsit nedvesen, de túléltem, a bakancsom sem ázott át teljesen, túl vagyok a nehezén. Aztán a korábbi szakszok jönnek hosszan ismét, térdig érő gaz, nincs ösvény, bedőlt fák, leszakadt ágak, majd végre nyugalom és kellemes erdei falevélszőnyegen gyaloglás jön.
A jelzések ritkák a dzsungelben nem láttam és figyelni kell, mert egyszercsak kiérek az erdőből és jobbról szántóföldek látszanak, itt van balra az erdő szélén egy fa, ezen van a nyilas jelzés, ami a két szántóföld között a vadászles felé visz jobbra és vége, szántöföldre visz ki a jelzés a magas nyírfasáv után a szemközti "túloldalra".
Aztán hosszasan szántóföldek, míg a szem ellát. Ezek és az erdősáv mezsgyéjén visz a jelzés, majd egy elágazásban újra elvész a tudomány egy jobbossal szántóföldre érek ki, ahol ismét keresztül kellett gyalogolno a beszántott területen, sréhen balra a szemközti erdő irányába, a vadászles felé. Dezsávű érzésem van, hasonló "élményben" volt részem tegnap Somogyacsa után is! :I
Kicsi erdőzés után kiértem a Szántódi útra és a Szentképes fához. Aztán a túloldalán egy elkerített diófa ültetvény kerítésének a tövében visz az út, aztán sokáig szántóföld, majd beton következik, nem túljezett a szakasz! Aztán a beton egészen Kapolyig visz, ahol a Magtár területe melett elhaladva értem be a településre. A vasútállomásra letértem, de nem működik már, valaki lakik benne. Visszatérve az útvonalra, haladok a frissen aszfaltozott úton a templom irányába. Tenap a buszról láttam, amint épp aszfaltozták ezt az utcát, akkor le is volt zárva. Aztán útközben találtam egy nyitva tartó postát és a biztonság kedvéért bélyegeztettem ott. Majd tovább haladva a falu nevezetsségeit láthattam, emlékművek, templom, önkormányzat... Aztán elértem a kocsmáig, ahol szintén bélyegeztettem, majd letértem az útvonalról és megkerestem a Kádár házat, ahol Kádár János élt gyermekkorában. Semmi nem jelzi-hírdeti, hogy milyen ház ez, a neten találtam rá én is és kocsmáros hölgytől kérdeztem meg merre keresssem. Megtaláltam, körbe van kerítve, mert omlásveszélyes az egykoron nádtetős klasszikus kis parasztház. Aztán ebben az utcában haladtam tovább. Érdekes, hogy végre van egy olyan település, ahol van valami turisztikai-történelmi jelentőségű látnivaló a szántóföldeken kívül, a túramozgalom útvonala mégsem jön erre, illetve a település sem táblázza ki. Nem értem kinek jó ez, hiszen Kaposvár után alig volt látnivaló, viszont beton és szántóföld rengeteg. Csak egy utcával odébb van ez a ház! Aztán kiértem a településről és jobbra haladtam a szántóföldek szélén, mígnem beleértem a piros sávba és lejtettem, kanyarogtam tovább a szántóföldek szélén.