Bábonymegyer, Rudnay Emlékház/kocsma, 2014.10.19.
Hosszan gyalogoltam Tabról a betonon, majd a szántóföldek szélén, végül beértem egy kis völgybe, ahol éppen erdőírtás volt folyamatban. Ezután végre erdő következett, amitől rögtön jobban éreztem magam és ezen még segített a zavartalan kék ég és napsütés is! Majd kiértem egy aszfaltútra, aminek a túloldalán egy hatalmas tölgyfa alatt pihenőhely volt kiépítve, a fa törzsén faragott táblán az Erdő Fohásza olvasható és egy kis rekeszbe vendégkönyvet rejtettek. Nagyon klassz! Az elmúlt 5 napomban ilyet még nem láttam, érdekes tapasztalás volt!. Aztán végre hosszan erdei szakaszok következtek, majd jött a feketeleves. A jelzés bevitt egy kiszélesedő, nyiladékszerű völgybe, ahol a napsütés még nem ért le, ezért -ösvény híján- a combig érő nedves gazon keresztül kellett taposnom jelzések nélkül -reménykedve, hogy ez a jó út-, majd kb.900 m után újra összeszűkült a nyiladék és lassan elfogyott a nedves gaz és újra erdei, jól járható úton kötöttem ki, de sajnos ismét átázva. :(
Röviddel később pedig egy, az út szélén balra elterülő rengeteg kaptárból álló méhtelep mellett kiértem az erőből és jobboldalt mezős domboldal mentén leértem a Bábonymegyer felé tartó aszfaltútra, amin jobbra fordulva gyalogoltam a település felé. Az igazolófüzet szerint találkoznom kellett volna a Dékány-hegyi geotoronnyal, de jelzést nem vettem észre, ami arra vitt volna, ezért sajnos már csak visszatekintve láttam a fák közül kikandikáló beton tornyot. :(
Aztán hosszas betonon gyaloglás után, a település utcái közt kanyarogva, végül elérkeztem a Rudnay Gyula festőművészről elnevezett emlékházhoz -a szintén róla elnevezett utcában- ahol fém DDP tábla és fém ládikó fogadott, viszont sajnos üresen és az emlékház is zárva volt, ezért sem nyalóka, sem tkm bélyegzés nincs. Még jó, hogy kocsmát itt is találtam nyitva! A templom elött egy kis hídol kell átsétálni a köveztkező utcába és ott volt a nyitvatartó kocsma, itt kaptam, céges bélyegzést! Muszály voltam kólát is inni itt a jóidőben, mert egy villanypóznára ragasztott hírdetmény szerint, átmenetileg nem fogyasztható a helyi víz a magas nitrit tartalma miatt, igaz, hogy csak 3 éves kor alattiaknak, de magamra vettem én is! :)
Aztán öreg, klasszikus parasztházak mentén értem ki a településről, aminek végén, a temető előtt észrevettem agy halmot az út szélén, aminek tetején kopjafa állt. A véset szerint, Dr. Halasy Miklós jóvoltából, Patkó Pistának és Balassa Józsinak állít emléket e helyen, ahol elhantolták őket, akik az 1800-as évek második felében betyárként tevékenykedtek a környéken. A temetőben szovjet katonai emlékmű és érdekes öreg sírok láthatóak.
Majd felkapaszkodtam egy szántóföldekkel határolt dombgerincre és ezen haladtam hosszasan a jóidőben. Egy helyen kicsit megpihentem és úgy is maradtam. Kb. negyed óra múlva keltem arra, hogy a szélben egy fűszál vadul és rendületlenül cirógatja az orromat. :( Továbbmentem és elérkeztem egy elágazáshoz, ahol jobbra a PN jelen elmehettem volna a Kási Vár nevű földvárig, de térkép híján nem tudtam mennyire van, ezért nem tértem le az útról, hanem fényes, szellős tölgyerdőkön és széles, jól járható utakon át eljuottam a S- becsatlakozásáig. Majd végre hosszan tölgyes, majd akácos erdőben, volt, hogy balomra tóvá kiszélesedő patak mentén gyalogoltam egészen a Flóra-hegyi kitérőig.

2010.11.07.-én kizárólag a Szivacs Italboltban lehetett céges pecsétet kapni.
A templom előtti kis hídon kell átmenni.