Ali-rét, Erdészház, 2014.10.19.
A Flóra-hegy felé letértem és nem bántam meg, mert 400m-re, a PHSZ végén találtam egy alacsony (még nem láttam ilyen kicsit soha) geodéziai tornyot. Eléggé veszélyes a felmászás, mert sok acél trepni hiányzik és félelmetes a több méteres mélység fölött átlépni a semmin, de ha már itt voltam legyőztem a "félelmemet" és felmásztam. (Pedig nem vagyok félős, de most itt én sem voltam túl bátor!) Megérte! Csodálatos volt a panoráma. Láthattam a DDP hátralévő néhány km-ét, a távolban a Balaton kéklett és a sok erdőt. Nagy élmény volt, bár a tériszonyosoknak ez felejtős program lesz.
Aztán visszasétáltam a pirosig és folytattam az erdőben, lejtmenettel egy mélyúton ereszkedtem le egy betonútig, amin jobbra térve kanyarogtam egy balkézre elterülő széles mező mellett. Ez a beton vitt el az erdészház-vadászházig. Itt a parkolóban álló infotáblára van rögzítve a DDP fém táblája és a tábla hátoldalán található fém ládikóban lévő műanyag zacskóban elegendő számú nyalókát találtam! :) Aztán a kerítésen túl, az út széli kis tó partján pihentem le egy kicsit és megint úgy maradtam egy negyed órára. Arra keltem, hogy lóg a fejem. Csodálatos itt, érdemes lenne itt tölteni egy hétvégét a békében.
Továbbindultam, kissé fáradtan már és a traktorok mellett elhaladva nemsokára balra a távvezeték nyiladékában vitt a jelzés. Hosszan nyílegyenes, széles erdei úton haladtam, majd egy balos kanyarban lévő síremlék mellett elhaladva lassan elértem a töreki előtti pihenő parkba, majd tovább talpalva végül beértem Siófok-Töreki házai közé és egy sörözőben pihentem meg a következő kólám mellett.
Aztán tovább egy kis beton, majd egy sűrűn, legelőknek elkeritett vidékre vitt jobbra a jelzés.
Erre kanyarogtam, mígnem fogytak a jelek, nőtt a gaz és a kétség is bennem. Egy drótkerített gyümölcsfás és az erdő közötti széles gazos úton kötöttem ki, amin nyílegyenesen haladtam kilométereken át, de megnyugtatott, hogy itt-ott a kerítés betongerendáin láttam kopott jelzéseket. (Ez a gázvezeték nyomvonala!) Aztán végetért a gyümölcsös és kiértem már megint egy szántóföldre, ahol jelzés nem volt, de már láttam az autópályát és találomra, egyenesen arra mentem tovább északkeletnek, mígnem talponálló kukoricás zárta le az utat egy vadászles után kicsivel. Jobbra láttam a Békás-tavat, nádasba burkolózva. Nem estem kétségbe, találtam egy ösvényt a két kukoricás között az autóút felé balra és erre folytattam utamat.
Jó döntés volt, mert végül elértem az autópályát a kukoricástól elválasztó drótkerítésig, aminek fa gerendáján megpillantottam az én jelzésemet, a piros sávot! :) Jobbra folytattam utamat a kukoricás és a kerítés közötti, jól járható szekérúton.