Várgesztes - Lófő-völgy - Zsigmond-kő - Mátyás-kút, kulcsosház - Szarvas-kút - Rockenbauer emlékfa - Vitányvár - Körtvélyes - Mária-szakdék - Csákányospuszta, kulcsosház - 1-es út, Birka Csárda - Szárliget TÚRALEÍRÁSSAL!

Leírás

Térkép: Vértes turistatérkép 1:40000, Cartographia (20.) 2009.
Térkép: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység turistakalauz 1:40000, Cartographia 2008.
A szakasz fóruma: 10.sz. túra: Bodajk, Csókakõ vm. - Szárliget
Bélyegzőhelyek fórumai: Várgesztes, Szárliget

A bejárás időpontja: 2011. február 5.
A leírás elkészült: 2011. augusztus 1.

 

Várgesztes - Szárliget

A Vadásztanya sörözőt elhagyva folytatjuk utunkat Várgesztes főutcáján, az Arany János utcán, enyhén ereszkedve érjük el rajta a falu északi, alsó végét. Ott, ahol az aszfaltos út egy balkanyarba kezd, mi egyenesen megyünk tovább a gyalogúton és néhány lépéssel elérjük a kis duzzasztott tavacskát. Megkerüljük a partján vezető sétányon és közben feltűnik a mögötte álló meredek domboldal sziklakoronája. Ez a Zsigmond-kő, és bár a kéktúra nem látogatja meg a kilátópontját, vétek lenne kihagyni!
 

A Zsigmond-kő a faluvégi kis tó partjáról nézve
 

A tóparti sétányról gyalogútra térünk, ami belépve az erdőbe hamarosan meredeken kapaszkodni kezd a domboldalban. A Lófő-völgyben emelkedik egyre erősebben az ösvényünk, néhány perces izzasztó kapaszkodás után érjük el a kék háromszög jelzés elágazását. Mint már említettem, érdemes rátérni a még meredekebben emelkedő ösvényre, mert ez vezet ki a Zsigmond-kő tetejének sziklás peremére. A kilátópontról csodálatos panoráma nyílik a völgyben fekvő Várgesztesre és a környező hegyekre, egyszerűen nem szabad kihagyni!
 

Kilátás a Zsigmond-kő sziklás homlokáról Várgesztesre. A tavacska partjáról indultunk fel a hegyre.
 

A kék háromszög jelzés ösvényén visszaereszkedve a Lófő-völgybe ismét rátérünk a völgy alján kapaszkodó gyalogútra, de tényleg csupán pár lépés után a kék sáv jelzéseket követve balra kell innen térnünk, hogy aztán átvágjunk egy régi irtásfolt helyén növő kefesűrűségű újulaton. Az öreg erdőt elérve folytatódik a kapaszkodó, egy tisztás útelágazásában jobbra térünk, és már földúton emelkedünk tovább. Kimerítő hegymászás végén érünk fel a gerincre. Balra rátérünk a gerincen végigvezető földútra, innen pedig körülbelül ötszáz lépés után jobbra fordulunk, hogy egy másik földúton leereszkedjünk a Mátyás-kút melletti erdei pihenőhöz. Helyenként meredek lejtő végén tűnik fel előttünk a kis faház és a völgy alján haladó keskeny erdei aszfaltút.
 

Mátyás-kúti erdei pihenő
 

A Mátyás-kút manapság már csak időszakos forrás, ne számítsunk arra, hogy feltölthetjük itt a kulacsainkat friss forrásvízzel, de érdemes pár percig megpihenni a padokon, mielőtt folytatnánk a túránkat! Amikor továbbindulunk, az utunkat nem a völgy alján vezető úton folytatjuk, hanem visszakapaszkodunk ösvényen a domboldalba, hogy aztán pár száz méter után ismét leereszkedhessünk róla a völgy aljára, az aszfaltúra! De most sem térünk rá, hanem a tőle balra induló ösvényen haladunk tovább a völgy alján, miközben az út lassan kapaszkodni kezd a domboldalban!
 

A völgytalp dzsindzsás rétjén haladunk az alig kitaposott nyomokon, hat-nyolcperces menettel érjük el a Szarvas-kutat és a mellette álló romos esőházat. A Szarvas-kút is időszakos forrás, már az alsó foglalatából sem folyik állandóan a víz, inkább csak tavasszal és esősebb időszakokban számíthatunk a vizére!
 

A Szarvas-kút nyáridőben kiszáradt foglalata
 

A Szarvas-kútnál elhagyjuk a völgy alját, a forrás melletti ösvényen kezdünk el kapaszkodni a hegyoldalban és hamarosan elérjük az itt már a völgy felett elég magasan haladó aszfaltutat. Nem térünk rá, csak keresztezzük és a majdnem szemben induló keréknyomokon folytatjuk az emelkedést. A gerincet elérve csatlakozik hozzánk a zöld sáv jelzés, egy darabig szintben haladunk, aztán utunk lejteni kezd a soron következő völgybe. Elhaladunk a Rockenbauer Pál emlékfa mellett, itt a Másfélmillió lépés című, a kéktúra útvonaláról szóló TV filmsorozat alkotójának képét vésték bele a fatörzsbe.
 

A Rockenbauer Pál emlékfa
 

Meredek ereszkedéssel jutunk le a völgybe, és rátérünk az alján haladó földútra. Talán kétszáz lépés után elágazáshoz érünk, itt a zöld jelzés egyenesen indul tovább, mi a kék jelzéssel együtt jobbra térünk, és egy oldalvölgyben kezdjük meg az újabb kapaszkodót. Szuszogtató emelkedéssel érjük el a következő gerincet, a kéktúra ösvénye átbukik rajta és ereszkedni kezd a túlsó oldalán, de mi forduljunk itt balra, és induljunk el a keskeny gerincen vezető kék rom jelzéseket követve! Néhány perc után szinte nekiütközünk a fák között álló Vitányvár romjainak!
 

Elhagyatott falak az erdőben: Vitányvár
 

A néhol több emelet magas romok magukra hagyottan állnak a gerinc végén, csak a keskeny túraösvényen érkezők láthatják a falmaradványokat és a róluk nyíló kilátást! Érdemes elbolyongani pár percet a romok között, de vigyázzunk, mert a falak között vezető csapások sokszor nagyon meredekek, kőgörgetegesek, tehát nézzük meg alaposan, hová tesszük a lábunkat! Ha már meguntuk a bámészkodást, térjünk vissza a kéktúra ösvényére, ami rövid ereszkedés és szintezés után újra kapaszkodni kezd.
 

Kilátás Vitányvár falairól észak felé
 

A kaptató végén ismét elérjük a fennsíkot, földutunk a Körtvélyes oldalában halad, aztán nagyjából félórás kanyargás, hullámvasutazás végén beletorkollik egy erdőgazdasági aszfaltútba. Lefelé indulunk el rajta, elmarad mellettünk balról egy rét, és néhány perc után útelágazásba érkezünk. Balra fordulunk, néhány lépést még az úton haladunk, aztán balra letérünk az itt kezdődő keréknyomokra. Pár perc múlva feltűnik Körtvélyespuszta régi temetője balra a fák között, aztán újabb pár perc múlva elérjük a kék sáv és kék kereszt jelzések elágazását. Mi jobbra térünk a kék sáv jelzéseket követve és hamarosan megérkezünk a Mária-szakadék felső végére.
 

Körtvélyespuszta régi temetője


A Mária-szakadék felső vége
 

Ösvényünk egyre meredekebben kezd lejteni az itt kialakuló vízmosás-szerű völgyben, miközben kanyarogva halad annak a jobb oldalában. Sziklák közé érünk, az út meredeksége egyre nő, néhol korlátok szegélyezik az ösvényt, hogy le ne essünk az egyre mélyülő szurdokba. Elérjük a legmeredekebb szakaszt; sziklák, kövek között lépegetve kerüljük meg a szurdok sziklatorlaszát, aztán az alá ereszkedve és visszapillantva tudjuk csak felmérni, mekkora sziklalépcsőt hagytunk most magunk mögött. Továbbindulva a meredek ereszkedés már hamar megszelídül, áttérünk a völgy bal oldalára, megérkezik balról a szurdokot kikerülő kék kereszt jelzés földútja, aztán eléjük az erdő szélét is.
 

Sziklatorlasz a Mária-szakadékban


A Csákányospusztai turistaház ősszel
 

Balra megpillantjuk a Csákányospusztai turistaház domboldalban álló épületét és az itt kezdődő kavicsos úton kiérünk a mezők közé. A birkakarámoknál jobbra fordulunk, kis hídon keresztezzük a völgy alján csordogáló patakot, a túlsó oldalán rátérünk a keskeny aszfaltútra (ezt hagytuk ott a körtvélyespusztai temető előtt) és rajta haladva érjük el a Birka Csárdánál az 1-es főutat. Keresztezzük az aszfaltutat és a túlsó oldalán induló földúton ballagunk tovább. Átvágunk a mezőkön, közben balra tekintve megpillantjuk a távolban a Gerecse-hegyet a tetején a TV-adó tornyával.
 

Kilátás a Szárliget előtti mezőről a Gerecsére
 

Kis hídon keresztezzük a Csákány-patakot, és megérkezünk Szárliget focipályája mellé. Az első házaknál rátérünk a Baross utcára és a jobbkanyarja után megpillantjuk a távolban a vasútállomás melletti fatelep székely kapuját. A fatelep mellett felkapaszkodunk a vasúti vágányok felett átvezető gyalogos felüljáróra, aztán a túlsó oldalán leereszkedünk a vasútállomás épületéhez. A kéktúra bélyegzőt a pénztárban tudjuk elkérni, hogy pecsételhessünk az igazoló füzetünkbe. Ekkor már elmondhatjuk, hogy befejeztük az Országos Kéktúra Vértesen átvezető szakaszát.
 

Szárliget - vasútállomás
 

-hörpölin-