OKT50 - Bakonybéltől Zircig

27 fős csapattal vettük az irányt a Kőris-hegy meredélyének. Természetesen ismét magamra vállaltam a sereghajtó, nem mindig irigylésre méltó beosztását. Az aszfalt utat sajnos ma sem tudtuk kihagyni. Először csak néha kereszteztük, de a csúcs fele közeledve kénytelenek voltunk ezen haladni.

A Kőris-hegyen álló Vajda Péter- kilátónál (ez a Bakony legmagasabb pontja, 709 m) tartottuk meg az esedékes pihenőt. Előkerültek a szendvicsek, a sütis dobozok, cseresznyés zacskók. Nem hagytuk ki a kilátó megmászását és a kilátás megcsodálását sem, amibe a radarállomás kupolája tájidegen elemként nem illik oda. Megtaláltuk Józsi bácsiék üzenetét,hogy 7.30-kor itt jártak és minden rendben van velük.

Innen ismét szétvált a csapat, a kíváncsiak leballagtak a Halomsírmezőhöz- mint mesélték, eléggé elhanyagolt állapotban találták- a csapat másik fele követte a kék jelzést Szépalmapusztáig. Az Esterházyak 1785-ben létesített majorja ma hotelnek, gyerektábornak ad otthont.

A hölgyek nagy örömére, igaz, csak köszönés erejéig, de találkoztunk Vujity Tvrtko-val, aki a családjával tartotta itt a pihenőidejét.Miután körbesétáltuk az Arborétumot, farkasszemet néztünk a legelésző szürkemarhákkal, sajnos ismét aszfalt úton, Borzavár fele vettük az irányt.

Mivel a csapategyesítést Borzavárra beszéltük meg, kis csapatunk letelepedett az Oázis Presszónál, ahol pecsételő hely is van, hogy bevárjuk a többieket. Nagy örömünkre, egy kis rábeszélést alkalmazva, a tulajdonos, aki a szomszédban lakik, nyitási idő előtt kinyitott. Így frissítéshez hozzájutva, már lelkesebben várakoztunk.



Menet közben kaptam az információt, hogy Zircen egy szálláslehetőséget tudnak nekünk biztosítani, egy külön bejáratú családi házban. Gyors szállás igény felmérés, néhány telefon és már biztosítva is volt 7 ember számára az éjszakai pihenés.

A Zircig tartó utolsó szakaszt tisztásos-bokros terepen kezdtük, ahol a kövekre festett jelzést követjük. Egy zárt tölgyest elhagyva ismét bükkösben ballagunk a mai célunk fele. Zirc közelségét kiépített tanösvény jelezte. Az ég sötétedése és a szél feltámadása gyorsabb tempóra késztet minket. Zircre beérve, nagy örömünkre, a szállásnak szervezett ház, pont a Kék Túra útvonala mellett található.

A felesleges súlyoktól megszabadulva, a Reguly múzeumhoz igyekeztünk, mert egy kis fogadó bizottság várt ott minket. Illés Ferenc a múzeum igazgatója köszöntött minket és egy rövid ismertetést tartott Reguly Antal életéről és munkásságáról. Érdekességként elmesélte, hogy Ő is végigjárta Reguly Antal útvonalának egy szakaszát.


A Zirci Finn Barátok Körének hölgy tagjai házi készítésű pogácsával és frissítővel kedveskedtek a fáradt vándoroknak. A finomságok elfogyasztása után Kelemen Gábor a Zirci Polgármesteri Hivatal sportfelelőse képviseletével az Igazgató Úr és Pintér Józsi túrakísérőnk egy koszorút helyezett el a Regulyi Antal emléktáblánál.

Megköszöntük a szívélyes fogadtatást, és ki a vasútra, ki a szállása fele vette az irányt. A jó szervezést igazolta, hogy az eső csak addig esett, amíg fedett helyen voltunk. Minket, akik a házban szálltunk meg Jani, autós kísérőnk nagyon finom lecsóval várt. Közelharcot kellett vívni a kolbász darabkákért, amiket Jani ki akart dobni, mert állítása szerint nem jó ízük van. Sikerült meggyőzni, hogy minden rendben van a kolbászokkal.

Mivel Jani és Zutyu, nagy bánatomra, másnap hazatérnek, egy kis búcsú összejövetelt tartottunk a közeli kultúrintézményben, ahol Zutyu a politikai, Jani a sport és pedig az időjárási híreket hallgattuk meg. A többiek ugyan ezt az összejövetelt, a búcsúzás indoka nélkül a ház étkezőjében tartották meg.

---

Előző nap:    OKT50 - Városlődtől Bakonybélig
Következő nap:     OKT50 - Zirc (pihenőnap)