OKT50 - Nagyvázsonytól Városlődig

Bemutatta a Pajtli házaspárt, eddig ők kisérték a csapatot, és a Nagyvázsonyban alvó társaság tagjait. Megismerkedtünk a Gyalog Jánossal, aki Nagyvázsonytól- Zircig kísérni fog minket az autóval. Szállásunk a Katolikus Ifjúsági szállóban van. Igaz szivacsos megoldás, de nagyon kulturált, a 30/325-8519-es számon lehet érdeklődni.

Nagyon pozitív hozzáállása volt a Vázsonyvölgy étterem tulajdonosának, mert 21.00 óra körül, mire Pintér Józsi túrakísérő társam is megérkezett, egy telefonhívásba került és záróra után újra kinyitották az éttermet és vacsorát prezentáltak a csapat éhes tagjainak.


A 28-i reggel nem indult egyszerűen. Hajnali 4 órai kelés nagyon korainak tűnt, főleg, amikor kiderült, hogy a gondnok hölgy kérésére a mosdó ajtaját bezárták és a kulcsot a hajnali derengésben nem találtam meg. Így a reggeli kötelező kávé nélkül kellett elindulnunk a buszmegállóba, ahol legnagyobb bánatunkra a benzinkút is csak 6 órakor nyitott.

Kicsit kábán, de Attilát sikerült feltennem a Fehérvári buszra, neki dolgozni kellett mennie. Visszaérve a szállásra már ébredezve találtam a csapattagokat. Bepótoltam az elmaradt kávéivást és lelkesen álltam neki a rám váró feladatoknak.

A reggeli tennivalók után a csomagokat bepakoltuk az autóba és leballagtunk a várhoz, mivel onnan volt kiírva az indulás. A regisztrációs feladatok közben rövid interjút adtunk Győrffy Árpádnak a Napló újságírójának.
Kis késéssel, de lelkesen vette az irányt a 17 fős csapat a Kab-hegynek.

Menetközben kaptam a telefont, hogy a gyöngyösi Józsi bácsi, aki előre jelezte később érkezését lekéste az előre megbeszélt buszt, így egy órát várnunk kell rá. Megadva magunkat a sorsnak, Zutyuval letelepedtünk a buszmegállóban és várakozó álláspontra helyezkedtünk. Az egy órás kényszerpihenő után kiderült, hogy nem is egy ember érkezett, hanem rögtön hárman szálltak le a buszról. Így már 20 főre emelkedett a csapat létszám.


Hogy késésünket behozzuk nagy tempóban vágtunk neki a Kab-hegyi útszakasznak. Hogy hátrányunkból lefaragjunk egy kicsit, letértünk a kék jelzésről és neki vágtunk a rövidebb, de meredekebb bokros ösvénynek. Gyorsabban nem értünk fel, de begyűjtöttünk jó sok karcolást és lelegeltük a szamóca készletet.

Igencsak megizzadtunk mire felértünk a hegytetőre, megérdemeltünk egy rövid pihenőt és frissítő bevitelt. A másik két később induló túratárs gyorsabb tempót diktált magának, mert Városlődön el akarták érni a hazafelé induló buszukat.  A kilátótól utálatos aszfalt úton indultunk lefele. Mi kényelmesebb tempóban, beszélgetve haladtunk Úrkút felé.


Nagy megelégedésünkre szolgált, hogy a Kék Túra vendéglőben még számunkra is maradt a finom gulyáslevesből. A kényelmes tempónak és az elhúzódó pihenőnek az lett a következménye, hogy nem csak, hogy nem csökkent a lemaradásunk, hanem, mint utólag kiderült még a cseresznyelekváros palacsintáról is lekéstünk.

Zutyu, térdfájásra hivatkozva nem folytatta velünk az utat. Mi, Józsi bácsival lelkes beszélgetés közepette vágtunk neki az előttünk álló távnak. Mire a beszélgetésből felocsudtunk, már igen csak eltértünk a kék jelzéstől.

Nem volt mit tenni, vissza kellett ballagnunk a vendéglőig. Itt gyors kupaktanácsot tartottunk, és mivel már eléggé benne jártunk a késő délutánban, úgy döntöttünk, hogy busszal jutunk el a célig. Ajkai csatlakozással, lassan, de biztosan haladtunk Városlőd felé.


Kislődön egy kis technikai probléma lépett fel folyóügyek tekintetében, de a sofőr és a kedves utasok megvárták a probléma elhárítását, sőt Városlődön még a célirány meghatározásában is segítettek. Kicsit elcsigázottan de az Iglauer-parkban  csatlakoztunk a többiekhez.

Este egy kis fáradság levezető foglalkozáson vettünk részt a helyi kultúrintézményben. Szálláshelyként kijelölt faházakban kellemes fáradsággal tértünk nyugovóra.

---

Előző nap:    OKT50 - Szentbékkállától Nagyvázsonyig
Következő nap:     OKT50 - Városlődtől Bakonybélig