OKT50 – Füzértől Hollóházáig

Füzérre reggel autókkal és mikrobusszal jutott át a csapat két fordulóban, a sietősebbek már az elején indultak, hogy elérjék a délutáni autóbuszt a hazautazáshoz. Ezen a napon 64-en vándoroltunk együtt szövetségünk vezetőinek társaságában.

A Vár-forrásnál mindenki feltöltötte víztartalékjait, hiszen már sokan tartottak az előttünk lévő nagy szintkülönbségtől. Innen enyhébben emelkedő utakon jutottunk el a Csataréti-erdészházig, ahonnan rövidebb pihenő után nekirugaszkodtunk az előttünk lévő rövid szakasznak a 300 méteres szintkülönbségének leküzdéséhez. A Kis-Milic oldalából Pazar kilátás volt a délelőtti párás időben a füzéri várra, majd újra nekirugaszkodva az emelkedőnek értünk a Nagy-Milic 895 méteres csúcsobeliszkjéhez.
A Nagy-Milic csúcsától 500 méterre egy kis füves tisztáson, Pálmai Vencel a Gyalogtúra Bizottság elnöke és a Szlovák Turista Klub képviselői vártak bennünket ízletes pálinkával, melyet stilszerűen, bakancs alakú pohárkából kínáltak.

Innen hosszan lejtve jutottunk a Bodó-réti büféhez, ahol frissen készült lekváros derelyével és töltött káposztával telíthették a hasukat az éhes vándorok. Innen előbb műúton, majd a Sarjános-rérten leereszkedve jutottunk le Hollóházára, az Országos Kéktúra emlékműhöz és kilométerkövéhez. Itt köszöntöttük a 4 végig vándorló társunkat, majd a polgármester vezetésével megtekintettük a katolikus templomot, és az imaházban elhelyezett porcelán oltárt.

Ezután a Fazekasház udvarán babgulyást kaptak a részvevők, majd a délutáni záróünnepségen emlékplakettet és tárgyjutalmakat vehettek át a megfáradt túrázók, majd este közös éneklés következett.

A Kéktúra-alapító Vízkelety László lánya és unokája





A Dér házaspár, akik 850 km-t teljesítettek a Vándorlás során