Jelzés: | (kék sáv) |
Státusz: | Létező, karbantartott |
Azonosító kód: | OKT-245 |
Név: | Jósvafő - Derenk |
Útvonal: | Jósvafő - Kossuth-barlang - Kuriszlán - víznyelő - kút - Morvai-lápa - Színi-sarok - Szelcepuszta - Patkós-völgy - Puska-Pál-forrás - Ménes-patak - Mocsolya-patak - Derenk (romközség) TÚRALEÍRÁSSAL! |
Kezdőpont: | |
Jósvafő |
|
Végpont: | |
Derenk |
|
Hossz: | 16.2 km |
Szintkülönbség: | 300m (oda) 210m (vissza) |
Teljesítés ideje: | 4 óra 33 perc |
Kapcsolódó túramozgalom: | Országos Kéktúra |
Jellemzők, korlátozások: |
Nemzeti park
Természeti értéket érint |
Létrehozás éve: | 1953 |
Karbantartó szervezet: |
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség |
Az adatokat karbantartja: | garas |
Legutóbbi frissítés: | 2012-11-28 13:52:59 |
Térkép a szakaszról: | Kattints ide! |
|
|
LeírásTérkép: A Gömör-Tornai-karszt turistatérkép 1:40000, Cartographia (1.) 2004A szakasz fóruma: 24.sz. túra: Putnok - Bódvaszilas Bélyegzőhelyek fórumai: Jósvafõ, Derenk A bejárás időpontja: 2011. június 20. A leírás elkészült: 2011. november 30. Jósvafő, barlangpénztár - Derenk
Pecsételés után a Tengerszem szállótól a nyeregbe visszakapaszkodva már néhány perc alatt lejuthatunk Jósvafőre. Elhaladunk a temető mellett, feltűnik mellettünk a református templom harangtornya, aztán elérjük Egy pillantás Jósvafőre a temetőtől Jósvafő Egy egyre jobban összeszűkülő szorosban, a Tohonya-patak völgyében haladunk, hamarosan elhaladunk a Kossuth-barlang lezárt bejárata és az alatta fakadó Nagy-Tohonya-forrás mellett. Egy kis rét után ismét összeszűkül a völgy, annyira, hogy a keréknyomoktól csupán pár lépésnyi távolságban csobog a Tohonya-patak. Végigbaktatunk a szűk, meredek domboldalak között kanyargó völgyön, néhány perc után kiszélesedik a szurdok és egy füves tisztásra érkezünk ki. Továbbhaladunk a keréknyomokon, aztán a völgyek elágazásánál a jobbra térő, szűkebbet választjuk. Földúton a Tohonya-patak völgyében A Lófej-völgy legelején járunk, de nem sokat megyünk benne, mert úgy száz lépés után letérünk a völgytalpon haladó keréknyomokról és jobbra, nagyon meredeken kikapaszkodunk a fennsíkra. Pár perc alatt felérünk a legelőkre és kinyílik előttünk a világ. Északkelet felé indulunk tovább az alig látható nyomokon és hamarosan elérünk egy jól kitaposott földutat, mögötte feltűnik egy mélyedésben a hucul ménes karámja. Jobbra, délkelet felé indulunk el a földúton, széles ívben elkerüljük a karámot és a mezőn kanyarogva nagyjából kelet felé folytatjuk a túrát. Megérkeztünk a fennsíkra. alattunk a hucul ménes karámja látható Előttünk a Szelce-völgy bejárata, de a kék jelzés itt jobbra tér Átvágva a füves, ligetes mezőkön megpillantjuk magunk előtt a Szelce-völgy széles nyílását, először arra vesszük az irányt, de aztán a piros sáv jelzés ösvényének keresztezése után látjuk, hogy az indul tovább a völgytalp mezején, mi pedig a már korábban hozzánk csatlakozott sárga sáv jelzéssel együtt jobbra átvágva betérünk egy egyre keskenyedő oldalvölgybe. A rét végén elérjük az erdőt, a keréknyomokkal együtt belépünk a fák közé - a Kuriszlán-víznyelőnél - és egy kis kaptatóval megmásszuk a dombgerincet. Utunk átbukik egy kis nyergen, pár perc múlva kiérünk a fák közül, és már régen felhagyott kertek, gyümölcsösök között ballagunk tovább. Egy útelágazásban balra térünk, itt a sárga jelzés egyenesen indul tovább, felkapaszkodunk egy kicsit a domboldalban, magunk mögött hagyjuk a hajdani kerteket és átvágunk egy réten. Ha jobbra pillantunk, észrevehetjük a távoli domboldalban kövekből kirakott szalamandrát, az Aggteleki Nemzeti Park jelképét. Alattunk feltűnik még néhány megművelt zártkert, aztán egyre elhanyagoltabb keréknyomokon, amik a végére már csak alig kivehető ösvénnyé silányodnak, elérjük ismét az erdőt. A távoli domboldalban feltűnik a kövekből kirakott szalamandra A fák közé belépve kitisztul az utunk és ezután kényelmes erdei menettel, alig-alig hullámvasutazva. a végén kicsit lejtve - a korábban jobbról becsatlakozott Varbóc-Színpetri felől érkező S sávjelzéssel együtt - érünk ki újra a Szelce-völgy mezejének szélére. A völgytalp rétjének ligetes szélén folytatjuk az utunkat a keréknyomokon, és pár perc után elérjük a Szelcepusztára tartó keskeny aszfaltutat. Itt csatlakozik hozzánk a Szelce-völgyön érkező P sávjelzés is. Elindulunk rajta és hamarosan megpillantjuk a jobb oldalon a turistaszálló épületét. Érdemes pár percre megállni itt és pihenni egyet az épület előtti padokon. Keskeny aszfaltúton Szelcepuszta felé A szelcepusztai turistaszálló Az úton továbbindulva pár lépés után megpillantjuk a puszta többi épületét, aztán a keskeny aszfaltcsík balra kifordul alólunk és egy földúton - a P sávjelzéssel együtt - kezdjük meg a Patkós-völgybe vezető hosszú ereszkedést. A ritkított erdő fái között lepillantva meglátjuk a szűk völgy alját, az ereszkedés végén egy éles kanyarral jobbra fordulunk és a közvetlenül a völgytalp felett haladó földúton indulunk tovább. Egyre ereszkedve érjük el öt-hat perc alatt a vidáman csörgedező Puska Pál-forrást. A forrás vize leszalad a völgy aljába, később még több forrás vize csatlakozik hozzá és pár perc alatt kialakul mellettünk egy kis patakocska. A Patkós-völgy felső szakasza A Patkós-völgy lejtése egyre csökken, egy szélesebbre nyílik, végül balról a Ménes-völgy is beletorkollik. Keresztezzük a Ménes-patakot és utunk beleszalad a balról érkező széles földútba. Hamarosan elérünk egy útelágazást, itt a Szelcepuszta óta velünk tartó piros jelzés egyenesen indul tovább a Ménes-völgyön át, mi pedig balra térünk, keréknyomokra. Talán két-háromszáz lépést haladunk az egyre szűkebb oldalvölgy alján futó úton, aztán a kék jelzések hirtelen jobbra fordítanak bennünket a völgyből kikapaszkodó gyalogútra. Sűrű fenyvesben kapaszkodunk meglehetősen meredeken egyre magasabbra, közben keresztezzük a korábban elhagyott, szerpentinezve kapaszkodó földutat. Felérünk a tetőre, a ligetes, hullámzó fennsíkon járunk már újra. Pár perc múlva egy útelágazásban élesen jobbra fordulunk, és enyhén kapaszkodva, hullámvasutazva nagyjából húsz perc alatt elérjük a hajdani Derenk falu helyét. A újra a fennsík mezőin vezet az utunk Kis kápolna és kőkereszt a hajdani Derenk falu helyén A falu lakosságát még a II. Világháború alatt telepítették ki Horthy Miklós utasítására, aki medverezervátumot akart létrehozni itt a dombok között. Aztán Horthyt elsodorta a történelem, de a falu nem népesült már be újra. A rendszerváltás után kis kápolnát építettek ide, pár évvel ezelőtt a felújított régi iskola falai között kiállítást rendeztek be, ami a falu és a környék történetét mutatja be. El ne felejtsünk itt pecsételni, a kéktúra bélyegzőt a keréknyomok mellett álló nagy fa oldalára szerelt dobozkában találhatjuk! A régi derenki iskola részben helyreállított épülete Kiállítás az iskola falai között -hörpölin- |