2024. november 07., csütörtök - Rezső
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Turistautak
Magyar Természetjáró Szövetség

Jósvafő - Kossuth-barlang - Kuriszlán - víznyelő - kút - Morvai-lápa - Színi-sarok - Szelcepuszta - Patkós-völgy - Puska-Pál-forrás - Ménes-patak - Mocsolya-patak - Derenk (romközség) TÚRALEÍRÁSSAL!

kék sáv (kék sáv)
Létező, karbantartott
OKT-245
Jósvafő - Derenk
Jósvafő - Kossuth-barlang - Kuriszlán - víznyelő - kút - Morvai-lápa - Színi-sarok - Szelcepuszta - Patkós-völgy - Puska-Pál-forrás - Ménes-patak - Mocsolya-patak - Derenk (romközség) TÚRALEÍRÁSSAL!
Jósvafő
Derenk
16.2 km
300m (oda) 210m (vissza)
4 óra 33 perc
Országos Kéktúra
Nemzeti park Nemzeti park
Természeti értéket érint
1953
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség
garas
2012-11-28 13:52:59
Kattints ide!



Leírás

Térkép: A Gömör-Tornai-karszt turistatérkép 1:40000, Cartographia (1.) 2004
A szakasz fóruma: 24.sz. túra: Putnok - Bódvaszilas
Bélyegzőhelyek fórumai:   Jósvafõ, Derenk

A bejárás időpontja: 2011. június 20.
A leírás elkészült: 2011. november 30.


Jósvafő, barlangpénztár - Derenk

Pecsételés után a Tengerszem szállótól a nyeregbe visszakapaszkodva már néhány perc alatt lejuthatunk Jósvafőre. Elhaladunk a temető mellett, feltűnik mellettünk a református templom harangtornya, aztán elérjük Aggtelek a település szélső házait. Már az utcákon haladva keresztezzük először a Kecső-patakot, aztán egy-két perc után a Tohonya-patakot is. A híd túlsó partján a kék jelzések balra térnek, fel a dombok közé, jobb felé indulva a faluközpontba juthatunk le. Elindulunk észak felé, és hamarosan magunk mögött hagyjuk a házakat.
 

Egy pillantás Jósvafőre a temetőtől


Jósvafő

Egy egyre jobban összeszűkülő szorosban, a Tohonya-patak völgyében haladunk, hamarosan elhaladunk a Kossuth-barlang lezárt bejárata és az alatta fakadó Nagy-Tohonya-forrás mellett. Egy kis rét után ismét összeszűkül a völgy, annyira, hogy a keréknyomoktól csupán pár lépésnyi távolságban csobog a Tohonya-patak. Végigbaktatunk a szűk, meredek domboldalak között kanyargó völgyön, néhány perc után kiszélesedik a szurdok és egy füves tisztásra érkezünk ki. Továbbhaladunk a keréknyomokon, aztán a völgyek elágazásánál a jobbra térő, szűkebbet választjuk.
 

Földúton a Tohonya-patak völgyében

A Lófej-völgy legelején járunk, de nem sokat megyünk benne, mert úgy száz lépés után letérünk a völgytalpon haladó keréknyomokról és jobbra, nagyon meredeken kikapaszkodunk a fennsíkra. Pár perc alatt felérünk a legelőkre és kinyílik előttünk a világ. Északkelet felé indulunk tovább az alig látható nyomokon és hamarosan elérünk egy jól kitaposott földutat, mögötte feltűnik egy mélyedésben a hucul ménes karámja. Jobbra, délkelet felé indulunk el a földúton, széles ívben elkerüljük a karámot és a mezőn kanyarogva nagyjából kelet felé folytatjuk a túrát.
 

Megérkeztünk a fennsíkra. alattunk a hucul ménes karámja látható


Előttünk a Szelce-völgy bejárata, de a kék jelzés itt jobbra tér

Átvágva a füves, ligetes mezőkön megpillantjuk magunk előtt a Szelce-völgy széles nyílását, először arra vesszük az irányt, de aztán a piros sáv jelzés ösvényének keresztezése után látjuk, hogy az indul tovább a völgytalp mezején, mi pedig a már korábban hozzánk csatlakozott sárga sáv jelzéssel együtt jobbra átvágva betérünk egy egyre keskenyedő oldalvölgybe. A rét végén elérjük az erdőt, a keréknyomokkal együtt belépünk a fák közé - a Kuriszlán-víznyelőnél - és egy kis kaptatóval megmásszuk a dombgerincet. Utunk átbukik egy kis nyergen, pár perc múlva kiérünk a fák közül, és már régen felhagyott kertek, gyümölcsösök között ballagunk tovább.

Egy útelágazásban balra térünk, itt a sárga jelzés egyenesen indul tovább, felkapaszkodunk egy kicsit a domboldalban, magunk mögött hagyjuk a hajdani kerteket és átvágunk egy réten. Ha jobbra pillantunk, észrevehetjük a távoli domboldalban kövekből kirakott szalamandrát, az Aggteleki Nemzeti Park jelképét. Alattunk feltűnik még néhány megművelt zártkert, aztán egyre elhanyagoltabb keréknyomokon, amik a végére már csak alig kivehető ösvénnyé silányodnak, elérjük ismét az erdőt.
 

A távoli domboldalban feltűnik a kövekből kirakott szalamandra

A fák közé belépve kitisztul az utunk és ezután kényelmes erdei menettel, alig-alig hullámvasutazva.  a végén kicsit lejtve - a korábban jobbról becsatlakozott Varbóc-Színpetri felől érkező S sávjelzéssel együtt - érünk ki újra a Szelce-völgy mezejének szélére. A völgytalp rétjének ligetes szélén folytatjuk az utunkat a keréknyomokon, és pár perc után elérjük a Szelcepusztára tartó keskeny aszfaltutat. Itt csatlakozik hozzánk a Szelce-völgyön érkező P sávjelzés is. Elindulunk rajta és hamarosan megpillantjuk a jobb oldalon a turistaszálló épületét. Érdemes pár percre megállni itt és pihenni egyet az épület előtti padokon.
 

Keskeny aszfaltúton Szelcepuszta felé


A szelcepusztai turistaszálló

Az úton továbbindulva pár lépés után megpillantjuk a puszta többi épületét, aztán a keskeny aszfaltcsík balra kifordul alólunk és egy földúton - a P sávjelzéssel együtt - kezdjük meg a Patkós-völgybe vezető hosszú ereszkedést. A ritkított erdő fái között lepillantva meglátjuk a szűk völgy alját, az ereszkedés végén egy éles kanyarral jobbra fordulunk és a közvetlenül a völgytalp felett haladó földúton indulunk tovább. Egyre ereszkedve érjük el öt-hat perc alatt a vidáman csörgedező Puska Pál-forrást. A forrás vize leszalad a völgy aljába, később még több forrás vize csatlakozik hozzá és pár perc alatt kialakul mellettünk egy kis patakocska.
 

A Patkós-völgy felső szakasza

A Patkós-völgy lejtése egyre csökken, egy szélesebbre nyílik, végül balról a Ménes-völgy is beletorkollik. Keresztezzük a Ménes-patakot és utunk beleszalad a balról érkező széles földútba. Hamarosan elérünk egy útelágazást, itt a Szelcepuszta óta velünk tartó piros jelzés egyenesen indul tovább a Ménes-völgyön át, mi pedig balra térünk, keréknyomokra. Talán két-háromszáz lépést haladunk az egyre szűkebb oldalvölgy alján futó úton, aztán a kék jelzések hirtelen jobbra fordítanak bennünket a völgyből kikapaszkodó gyalogútra.

Sűrű fenyvesben kapaszkodunk meglehetősen meredeken egyre magasabbra, közben keresztezzük a korábban elhagyott, szerpentinezve kapaszkodó földutat. Felérünk a tetőre, a ligetes, hullámzó fennsíkon járunk már újra. Pár perc múlva egy útelágazásban élesen jobbra fordulunk, és enyhén kapaszkodva, hullámvasutazva nagyjából húsz perc alatt elérjük a hajdani Derenk falu helyét.
 

A újra a fennsík mezőin vezet az utunk


Kis kápolna és kőkereszt a hajdani Derenk falu helyén

A falu lakosságát még a II. Világháború alatt telepítették ki Horthy Miklós utasítására, aki medverezervátumot akart létrehozni itt a dombok között. Aztán Horthyt elsodorta a történelem, de a falu nem népesült már be újra. A rendszerváltás után kis kápolnát építettek ide, pár évvel ezelőtt a felújított régi iskola falai között kiállítást rendeztek be, ami a falu és a környék történetét mutatja be. El ne felejtsünk itt pecsételni, a kéktúra bélyegzőt a keréknyomok mellett álló nagy fa oldalára szerelt dobozkában találhatjuk!
 

A régi derenki iskola részben helyreállított épülete


Kiállítás az iskola falai között

-hörpölin-
 

Kapcsolódó fórum téma

Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 5 173 regisztrált felhasználó
  • 2 483 hírlevél előfizető
  • 356 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 139 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 0 esemény
  • 3 150 megjelent cikk, hír
  • 271 belső oldal
  • 2 297 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter