Koldusszállás - Tuskó-rét - Öreg-erdő - Pes-kő-hegy alja - Kalmár-dűlő - Vértestolnai műút - Fábián-kő - Fekete-kő - Bányahegy TÚRALEÍRÁSSAL!

Leírás

Térkép: Gerecse turistatérkép 1:40000, Cartographia (10.) 2006.
Térkép: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység turistakalauz 1:40000, Cartographia 2008.
A szakasz fóruma: 11.sz. túra: Szárliget - Dorog
Bélyegzőhelyek fórumai: Koldusszállás, Bányahegyi eh.

A bejárás időpontja: 2010. november 13.
A leírás elkészült: 2011. augusztus 9.

 

Koldusszállás - Bányahegy

Ha pecsételés után az aszfaltúton balra indulunk, néhány perces menet végén egy aluljárón keresztezzük az autópályát és utána kiérünk a tarjáni út buszmegállójába, ahonnan egy helyközi busszal már gyorsan Tatabányára érhetünk, jobb felé a kéktúra indul tovább, hogy aztán körülbelül háromszáz lépés után megérkezzünk a Koldusszállási vadászházhoz. Elhaladunk az épület és a vele szemben fekvő kis tó között, az út aszfaltozása véget ér, jól kijárt földúton indulunk tovább. A karámok után utunk elágazásba ér: itt villában kettéágazik az út, balra az itt kezdődő sárga sáv jelzés indul, hogy aztán felkapaszkodjon a Tatabánya feletti dombokra, jobb felé a kék sáv jelzés tér.
 

Koldusszállás, vadászlak
 

Mi is jobbra fordulunk és néhány lépés után belépünk a rétről az erdőbe. A makadámút enyhe emelkedővel indít, aztán kanyarogni, hullámvasutazni kezd a dombok között. Egy kis hídon keresztezzük a Tarjáni-malompatakot, az elágazásban jobbra térünk és a Tuskó-rét nevű erdőrészen keresztül indulunk tovább. Irtásfoltokon haladunk át az Öreg-erdőn, aztán a földút ismét enyhén kapaszkodni kezd. A következő irtásfolt sarkán útelágazáshoz érünk: mi balra térünk, és a nyugati szélén folytatjuk az utunkat, jobbra, a déli oldalán a kék kereszt jelzés indul Tarján felé.
 

Földúton a Pes-kő felé
 

Utunk tovább hullámvasutazik a Pes-kő-hegy alján, közben enyhén, de szinte folyamatosan emelkedik, felváltva haladunk az erdőben és különböző korú irtásfoltok szélén. Balra kidőlt-bedőlt vadkerítés tűnik fel az földút mellett, ha átkukucskálunk felette, több helyen is asztalnyi mészkősziklákat fedezhetünk fel az erdő fái között. Ezek a Pes-kő sziklás oldalából váltak le és gurultak egészen a hegy lábánál vezető földútig. Aztán az irtásfoltok lassan elmaradnak mögöttünk, jó nagy darabot megyünk az erdőben a Pes-kő alatt vezető földúton.
 

Az öreg erdő egy rozzant kapunál ér véget, a kapun átlépve egy hajdani irtásfolt helyén növő kefesűrűségű fiatal erdőbe jutunk a Kalmár-dűlőn, szerencsére az utunk kitart alattunk, továbbra is jól követhető. Sajnos, a fák még csak egy-két ujjnyi vastagok, elég nehéz őket festeni, ezért figyeljünk, hogy az elágazásban ne vétsük el az utat: nekünk balra tartva kell továbbindulni. Nagyjából tíz perc alatt érjük el az irtás túlsó szélén lévő kaput, kilépünk rajta és néhány lépés után eddigi utunk beletorkollik egy keresztező földútba. Jobbra fordulva hamarosan kiérünk rajta Vértestolna bekötőútjára. Rátérünk az aszfaltútra és délkeleti irányban elballagunk annak a végéig, ahol belefut a Tarjánból Tardos felé haladó országútba.

 Észak felé indulunk el a főúton, de közben figyeljünk jobbra, mert elég nehéz észrevenni úgy száz lépés után a letérő ösvény kezdetét! A fák között kanyargó gyalogúton indulunk tovább, aztán pár perc után az erdőfoltot magunk mögött hagyva keréknyomokra térünk. Talán négy-ötszáz lépés után letérünk az útról egy jobbra induló gyalogútra, ez aztán a fák, bokrok közötti néhány perces kanyargás után ismét visszatér a keréknyomokra. Az út a ligetes mező és egy, a bokrok által takart öreg vadvédelmi kerítés között halad, balra szép kilátás nyílik időnként a távoli Vértestolnára a mögötte álló széles hátú Öreg-Kovács-hegyre.
 

Erről az útról jobbra kell letérnünk, a kerítést követő bokorsorban egy helyütt kis kihagyás van, itt észrevehetjük a kerítésen átvezető létrát. Átkapaszkodunk rajta és egy régi, köves irtáson növő bokros, dzsindzsás területre jutunk a Fábián-kő nevű dombtetőn. Keskeny, kanyargós ösvényen vágunk át a területen, közben a vadszeder indái alaposan megszaggatnak bennünket és lábunk alá is figyelni kell, nehogy elbotoljunk a kövekben és a kivágott fák tönkjeiben. Százötven lépés után újabb kerítéshez érünk, ez felett is átkapaszkodunk egy létrán.
 

Kilátás a Gerecse-hegyre a bekerített kaszálóról
 

Négyszögletes, bekerített kaszálóra érkezünk, a kitaposott csapáson elindulunk rajta keresztül a már messziről látható következő létra felé, közben szép a kilátás a pontosan előttünk emelkedő Gerecse-hegyre és a tetején álló TV toronyra. A soron következő létrán elhagyjuk a szögletes kaszálót és újra egy régi irtásfoltra érünk. Sajnos, itt nem tudott kialakulni az új erdő, helyette egy bokros, szederindás, dzsindzsás terület húzódik errefelé. Kanyarogva vág át rajta a gyalogút, nagyjából követve a tőle balra húzódó kerítést. Néhány perc után elérjük ennek a területnek a túlsó szélét, az ösvény kitisztul, és jól járhatóvá válik. Közvetlenül a kerítés tövében haladva érjük el a következő régi erdőirtást, itt már egy ifjú tölgyes ujjnyi vastag fácskái között kanyarog az ösvényünk. Aztán pár perc után ennek a résznek is elérjük a túlsó szélét és most egy jó időre megszabadultunk az irtásfoltoktól!
 

Az öreg erdőbe belépve feltűnnek az ösvény bal oldalán a Fekete-kő mészkősziklái, egy darabig ezek közelében halad a túraösvény, aztán egy újabb létrán átmászva (jó időre ez lesz ebből is az utolsó) lassan elmaradnak mögöttünk. Kis völgybe ereszkedik le az utunk, egy régi kerítés nyitott kapuján áthaladva egyenesen indulunk tovább a földutak kereszteződésében. A keskeny, benőtt, szederindás ösvények után felüdülés a haladás a jól kijárt földúton, egy darabig szintben megyünk rajta az erdőben, aztán szinte észrevétlenül kezdődik a kapaszkodó fel a Bánya-hegy és a Gerecse-hegy közötti nyeregbe.
 

Az emelkedés később sem lesz túl meredek, kényelmes sétával érjük el egy húsz-huszonöt perces menettel a Bánya-hegy teteje alatt kiépített, de már rég felszámolt kisvasút hajdani pályáját. Egy jobbkanyarral rátérünk a régi vágányok helyén haladó földútra és néhány perc alatt elérjük rajta a nyeregben fekvő tisztást. A kéktúra bélyegző kis dobozkája a tisztás túlsó szélén álló vén cserfára van szerelve. Pecsételést követően érdemes pár percre letelepedni a fűbe és pihenni egyet.
 

A bányahegyi tisztás az öreg cserfával és mögötte az erdészház épületével
 

-hörpölin-