Nagymaros - Templom-völgy - Hegyes-tető - Köves-mező - Csernák-kút - Czerovszki-kő - Törökmezői turistaház TÚRALEÍRÁSSAL!

 

A nagymarosi Duna-parton napkeltekor. A háttérben a Prédikálószék látszik

A kék jelzések véget érnek Visegrádon, a kompállomáson, hogy aztán a Duna túlsó partján, Nagymaroson, a vízparton folytatódjanak. A kompról leszállva felballagunk az aszfaltozott rámpán a Duna-parttal párhuzamosan futó Béla király sétányra, ezen teszünk meg 60-70 lépésnyit jobb felé, majd az úttestet követve balra fordulunk, a Magyar utcára. Keresztezzük a településen áthaladó 12-es számú főutat, aztán továbbindulva feltűnik előttünk a vasúti felüljáró. A Magyar utca áthalad a sínek alatt, de nekünk még előtte jobbra kell térnünk, hogy felballagjunk a vasútállomás pénztárához, ott kérhetünk pecsételést a kéktúra igazoló füzeteinkbe.
 

Nagymaros - A gótikus római katolikus templom

Pecsételés után a Magyar utcára visszatérve áthaladunk a vasúti híd alatt, és az útkereszteződésben az általános iskola épülete előtt balra fordulunk, a Rákóczi útra. Körülbelül kétszáz lépés után a római katolikus templomnál jobbra térünk, aztán a következő elágazásban szintén. A kék jelzéseket követve érkezünk a Diófa utcába, ezen kezdjük meg a meredek kapaszkodást fel a hegyek közé. Szuszogtató emelkedőn érjük el a falu felső szélét, előttünk a Hegyes-tető emelkedik, ha hátrafordulunk, a visegrádi Fellegvárat láthatjuk a Duna túlsó partján. Az utolsó házaknál az aszfaltozás megszűnik, széles gyalogúton térünk be az erdőbe.
 

Visszapillantás a Diófa utcáról a visegrádi Fellegvárra

Az eddigi meredek kapaszkodó itt kissé megenyhül, a Templom-völgy alján folytatjuk az utunkat még mindig folyamatosan emelkedve. Néhány perc múlva eltűnnek mögöttünk a település utolsó zajai is, háborítatlan erdei csendben haladunk tovább. A gyalogút a völgy alja közelében kapaszkodik egyre magasabbra, útközben gyakran kell a kidőlt fákat kerülgetni, vagy átmászni rajtuk. Nagyjából negyedórás erdei menettel érjük el a völgy fejezetét, ahol az emelkedés egy pillanatra megszűnik. Kis teraszra érünk fel, a lombok között feltűnik alattunk a Duna szalagja, aztán a kapaszkodó váratlanul újra kezdődik, méghozzá meglehetősen meredeken.
 

A Templom-völgyben

Pár perces hegymászás után az emelkedő újra megenyhül, a gyalogút kikanyarodik a Duna felé meredeken lejtő hegyoldalba. Az ösvények elágazásában a balra induló, kezdetben enyhén lejtő utat kell választani, ezen aztán nagyjából szintezve, de folyamatosan hullámvasutazva megkerüljük a Szent-Mihály-hegy déli oldalát. Kis kaptatóval jutunk fel a Szent Mihály-hegy és a Köves-tető közötti gerincélre, itt találkozunk a jobbról érkező sárga sáv jelzésekkel, majd a kék és a sárga jelzések együtt indulnak tovább balra. Bekerített víznyelők nyílásai mellett haladunk el, aztán néhány perc után kiérünk az erdőből egy mobil átjátszó tornya mellett az Ürmös-rétre.
 

A Hegyes-kő csúcsán áll a Julianus torony

A kitaposott nyomokat követve átvágunk a füves mezőn, aztán a túlsó oldalán ismét betérünk a fák közé. Alig-alig emelkedve érjük el néhány száz lépés után a Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán álló Julianus kilátó bástya sakkfigurára emlékeztető tornyát. Lemálházhatunk a tövében álló pihenőpadoknál, de érdemes felmenni a torony tetőteraszára is a csodálatos kilátás miatt! A kilátó külső falán felfutó csigalépcsőn a tetőre felérkezve kinyílik előttünk a panoráma, erről a pontról a Dunakanyar jó részét beláthatjuk.
 

Kilátás a Julianus toronyból Nagymarosra és Visegrádra

Jól látszik alattunk a vízparton fekvő Nagymaros, a túlsó oldalon pedig Visegrád és a Fellegvár. Távolabb a Naszály tűnik fel, tiszta idő esetén még a Mátra is látszik a távolban. Észak felé tekintve a Börzsöny központi csúcsait láthatjuk, előtte a Békás-rét széles mezeje terül el, errefelé nem árt alaposabban is körülnézni, mert ebben az irányban folytatjuk majd a túránkat! Nyugat felé tekintve a Kisalföld síksága felől érkező Dunát láthatjuk, és a Dunakanyar bejáratát. Dél felé sajnos a Szent Mihály-hegy miatt nem látható a folyó egy szakasza, meg a kilátó melletti fák is egyre magasabbra nőve mind jobban zavarják a kilátást, de még így is a Julianus kilátó az egyik legjobb kilátópont a környéken!

Utunkat folytatva meredeken leereszkedünk a Hegyes-tető északi oldalában, a helyenként gatyafékes lejtő vége a Világos-tér füves rétjén van. Átvágunk ezen a mezőn is, aztán a fák között továbbinduló keréknyomokon folytatjuk az utunkat. Itt már csak enyhén ereszkedünk tovább, egy földutat többször is keresztezve nagyjából húszperces menettel érjük el a Köves-mező tisztását. Átvágunk a réten, keresztezzük az itt induló keskeny aszfaltutat és megérkezünk a meredeken leszakadó hegyoldal peremén álló pihenőpadokhoz. Érdemes itt is körülnézni, hiszen pont velünk szemben áll a Duna túlsó partján a visegrádi Fellegvár.
 

Kilátás a Köves-mezőről a visegrádi Fellegvárra

Az aszfaltút jobb oldalán indulunk tovább az úttól néhány tucat lépésnyire vezető ösvényen. Az út is és az ösvény is egy széles nyiladékban halad, ezt csupán egy-két éve alakították ki, sok helyen még jól láthatóak a földből bokamagasságban kiálló fatönkök, csupán néhány öreg tölgy hagyásfa maradt, hogy gondoskodjanak környezetükben a megfelelő újulatról. Nagyjából szintben haladunk, csak nagyon enyhén hullámvasutazva, körülbelül kilométeres út végén térünk rá néhány lépés erejéig az aszfaltútra, de aztán balra letérve róla ismét ösvényen baktatunk tovább, most már újra az erdőben.
 

Kilátás a Vizes-árok pereméről a Börzsöny központi csúcsaira

Néhány perces menet után érkezünk ki a Vizes-árok völgyének peremére. Itt ismét kinyílik előttünk a kilátás: kitűnő a rálátás innen is a Börzsöny központi csúcsaira, a Nagy-Hideg-hegyre és a Csóványosra. Meredeken leereszkedünk a völgybe egy régi irtásfolt helyén növekvő sűrű dzsindzsáson keresztül, közben a vadszeder indái keményen megtépnek bennünket. Az út csupán a völgy alját elérve tisztul ki, amikor rátérünk az ott haladó földútra. Egy ideig a Vizes-árok alján kanyargó patak jobb oldalán haladunk, aztán az út egy feltöltésen keresztezi azt, és a völgy bal oldalában halad tovább. Újra emelkedni kezd az utunk, először csak nagyon enyhén, aztán egy friss irtásfoltot elérve meredekebbre vált a kapaszkodó.

Egy újabb friss irtásfolt peremén kapaszkodunk egyre feljebb, az emelkedő tetején, a földutak csomópontjában jobbra, nagyjából kelet felé indulunk tovább egy jól kijárt erdészeti úton, innen nagyjából háromszáz lépés után kell balra térnünk, egy gyalogösvényre. Egy rövidebb, benőtt szakasz végén a gyalogút keréknyomokba torkollik bele, ezeken indulunk tovább. Egy darabig egy mező szélén, a szélső fák között vezet az út, aztán egy ligetes erdőrészen átvágva tűnik fel előttünk a Törökmező turistaház épülete. A kéktúra bélyegzőt a teraszról nyíló társalgó melletti kis bárban találjuk. Itt érdemes hosszabban is megpihenni, szép idő esetén a teraszon álló asztaloknál, hidegben, rossz időben pedig a társalgóban.
 

A fák között áll a Törökmező turistaház

-hörpölin-