Jelzés: | (kék sáv) |
Státusz: | Létező, karbantartott |
Azonosító kód: | OKT-271 |
Név: | (Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg - Vágáshuta |
Útvonal: | (Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg - Som-hegy - Mocsári-rét - Nagy-Hallgató-nyereg, Cseréptó - Vágáshuta TÚRALEÍRÁSSAL! |
Kezdőpont: | |
(Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg |
|
Végpont: | |
Vágáshuta |
|
Hossz: | 10.6 km |
Szintkülönbség: | 250m (oda) 170m (vissza) |
Teljesítés ideje: | 3 óra 4 perc |
Kapcsolódó túramozgalom: | Országos Kéktúra |
Létrehozás éve: | 1953 |
Karbantartó szervezet: |
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség |
Az adatokat karbantartja: | horpolin |
Legutóbbi frissítés: | 2011-12-26 07:53:10 |
Térkép a szakaszról: | Kattints ide! |
|
|
LeírásTérkép: Zempléni-hegység turistakalauz 1:40000, Cartographia 2005.A szakasz fóruma: 27.sz. túra: Nagy-nyugodó-nyereg - Hollóháza Bélyegzőhelyek fórumai: Sátoraljaújhely (Bányi-nyereg), Vágáshuta A bejárás időpontja: 2011. szeptember 13. A leírás elkészült: 2011. december 26. Bányi-nyereg - Vágáshuta
A Bányi-nyereg kanyargós aszfaltútján Jobbra ráfordulunk a Bányi-nyereg kanyargós aszfaltcsíkjára, egy darabig szintezünk, majd lassan ereszkedni kezdünk rajta. Nagyjából negyedóra múlva kiérünk az erdőből, az út jobb oldalán feltűnik a hatalmas, füves kertben álló Vöröskő vendégház. A kéktúra pecsétet a kerítésén találjuk, a szokásos kék-fehérre pingált fémdobozkában. Ha a túránkat itt akarjuk befejezni, akkor célszerű továbbindulni a keskeny aszfaltúton, hogy aztán néhány perc alatt elérjük Rudabányácskát, ahonnan rendszeresen indulnak buszok a csupán pár kilométernyire fekvő Sátoraljaújhely vasútállomására. A Vöröskő vendégház kerítésén található a kéktúra bélyegző dobozkája Ha a túra folytatása mellett döntünk, akkor a Vöröskő vendégháznál letérünk az aszfaltútról, és a vendégházzal szemközt induló földútra fordulunk rá. Az erdőbe belépve kaptató kezdődik, ami aztán elég sokáig ki is tart. Középfeszültségű távvezetékek széles nyiladékát keresztezzük (ugyanazt, amit már láttunk a Bányi-nyeregben is), innen visszapillantva már szép a kilátás a Sátor-hegyek délkeleti csúcsaira. Aztán ismét elnyel bennünket az erdő, az emelkedés is lassan megenyhül, szintben haladunk a Hosszú-domb keleti oldalában, azonban kényelmes utunknak vége szakad, amikor balra térve újból kapaszkodni kezdünk a hegyoldalban! Nagyon meredeken kaptatunk felfelé vagy 60-70 métert, ekkor egy kis vállat elérve csökken az emelkedés, de nem szűnik meg. A hegyoldalban leszaladó, több méter mély eróziós árkok közé érkezünk, ösvényünk beáll az egyikbe és kapaszkodunk tovább. Néhány perc után megenyhül az emelkedés, amikor elérjük a dombgerincet. Itt már csak szintezik, gyengén hullámvasutazik alattunk a földút, kényelmes menettel érjük el egy nyeregben a piros és kék jelzések kereszteződését. Kapaszkodás az elágazó, összefonódó eróziós árkok között Három földút is kínálkozik a továbbhaladásra, de a kék jelzések egyiket sem választják, hanem egy először éppen csak kivehető ösvényen indulnak tovább a meglehetősen leharcolt állapotban lévő turistapihenő mellett. Kis mélyedésbe lejt le a lassan kialakuló gyalogút, aztán pár perc alatt ebből az alig érzékelhető völgyből egy mély szurdok fejlődik ki! Utunk következetesen ragaszkodik a mély és erőteljesen lejtő völgy bal oldalához, itt haladva érünk el egy meglehetősen nagy, egy-két éves irtásfoltot. Az ösvény kiszélesedik, földúttá alakul, amit a fakitermeléshez alakítottak ki, de vigyázzunk, mert ez az út félrevisz! Nekünk továbbra is a szurdok alja közelében kell folytatnunk az utunkat a gyalogúton. Ereszkedés a szurdokban Vágáshuta felé Az irtásfolt alján a gyalogút keresztezi az árok alját, most már a jobb oldalán haladunk tovább. Ismét belépünk az erdőbe, az ösvény továbbra is monoton lejt. Az egyre jobban kiszélesedő, szinte már sétányszerű gyalogösvényen a nyeregből való indulás után körülbelül fél órával pillantjuk meg magunk előtt Vágáshuta legelső házait. A buszfordulónál rátérünk a Fő utcára, ezen érjük el a bezárt Huta kocsmát. A kéktúra bélyegző egy asztalkán található a fedett teraszon. |