Szárliget - Hajagos - Kőrösi Csoma Sándor-forrás - autópálya aluljáró - Cukor-hegy - Kisegyházapuszta - Kettes-tó - Bika-domb - Hársas-oldal - Somlyóvár, kulcsosház TÚRALEÍRÁSSAL!

Megérkezésünket követően Szárligeten pecsételnünk kell a vasútállomáson, a kéktúra bélyegzőt a pénztárban, vagy ha az zárva van, akkor a forgalmi irodába bekopogva kérhetjük el. Pecsételünk vele a kéktúra igazoló füzetünkbe, aztán belevágunk az Országos Kéktúra Gerecsén átvezető szakaszába. Az állomás sarkánál rátérünk a gyalogos felüljárótól továbbinduló keskeny aszfaltútra, ezen érünk ki a község főutcájára. Keresztezzük azt, és a túloldalán nyíló utcácskán indulunk tovább. Hamarosan elérjük a szélső házakat, itt az aszfaltos utca jobbra fordul, nekünk viszont kissé balra tartva kell továbbindulnunk a hajdani irtásfolton növekvő sűrű fiataloson keresztül.

Szárliget, vasútállomás

Benőtt keréknyomokon kezdjük meg a kapaszkodást, utunk ívesen jobbra hajlik, néhány perc alatt elérjük rajta az öreg erdő határát. Ösvényre térünk a fák között, ez aztán folytatja az emelkedést, amíg fel nem érünk a Hajagos errefelé már ellaposodó gerincére. Átvágunk a tetőn, aztán egy nagyobb, bekerített irtásfolt szélére érkezünk ki. A keréknyomok balra térnek a kerítése előtt és azt követve kerülik meg az elzárt területet, végül a túlsó oldalán ismét betérnek az erdőbe. Rövid ereszkedéssel érünk ki a domb tövében vezető keskeny aszfaltútra.

A Kőrösi Csoma-forrás foglalata

Jobbra indulunk el rajta és hamarosan megpillantjuk az út bal oldalán a szépen foglalt Kőrösi Csoma-forrást. A forrás már régóta ki van apadva, az őt ellátó vízeret nem sokkal a foglalás elkészítése után vágták át a tőle pár lépésnyire futó autópálya építése során. Most már csak szemétlerakónak használják a szép forrásfoglalat mélyedését. Kár érte! Tovább ballagunk a keskeny aszfaltcsíkon, ami valaha, a múlt század hatvanas éveinek végéig a Bécs és Budapest közötti főközlekedési út volt, csak aztán megépült nem messze tőle az autóút, amit a Birka Csárdánál kereszteztünk, aztán később az autópálya is.

A kéktúra egy ideig a régi bécsi országúton halad

Néhány perces út végén utunk egy aluljáróban keresztezi az autópályát, nekünk rögtön ezután kell balra, egy keskeny, betonozott útra letérnünk róla. Csak pár lépést teszünk meg a karámokhoz vezető, jól kijárt, kavicsos úton, mert balra, keréknyomokra kell térnünk, hogy átvágjunk az épületektől balra húzódó, dombra felkapaszkodó, kecskebogyós réten. Áthaladunk egy nagyfeszültségű távvezeték alatt és az erdősarkon útelágazáshoz érünk.

Keréknyomokon vágunk át a kecskebogyós rétes

A kéktúra útvonala 2010 augusztusában még bevezetett az erdőbe, de az az út járhatatlanná vált egy újonnan kialakított halastó miatt, ezért már akkor is kerülőt kellett tenni. Azóta a kék jelzéseket más útra terelték, tehát itt nem a térképeken jelzett úton indulunk tovább! Most az erdősarkon balra kell indulni, az erdőszélen és a szélső fák között haladó keréknyomokon, és ezen az úton széles ívben megkerülni a Cukor-hegy erdejét. A mezők és a fák határán haladó út aztán jó tíz perces menet végén, egy zsombékos rétet balról elhagyva és egy fasoron átvágva beletorkollik egy jól kijárt, keményre taposott földútba. Ezen az úton jobbra kell elindulni, és hamarosan meg is pillantjuk az út jobb oldalán a halastavat, ami miatt kerülnünk kellett!

Az új tó, ami miatt kerülni kell

Ezen a területen több halastó is fekszik, közöttük visz majd el az utunk, ezeket nagyon fantáziadúsan számokkal jelölik a térképen. Tehát a földúton ballagva elhaladunk a legújabb tó mellett (még a legfrissebb térképek sem jelölik), és tízperces menettel érjük el a magányosan álló, elhagyatott tanyát. Jobbról egy keskeny aszfaltút fordul itt alánk, ezen haladunk vagy kétszáz lépésnyit, az út bal oldalán elmarad mellettünk az egyik parkosított szélű tó, majd a legközelebbi útelágazásnál balra térünk, keréknyomokra. 

Feltűnik mellettünk jobbról a nádas partú Kettes-tó, az utunk ez mellett vezet hosszan. Aztán néhány perc alatt elhagyjuk a nyáridőben békakuruttyolós tavacskát, és egy éles jobbkanyar után a keréknyomok felkapaszkodnak egy dombgerincre. Fentről, a tetőről visszapillantva már szép a kilátás a Hajagos erdős gerincére, amit még Szárliget után hagytunk magunk mögött. A domb másik oldalán Kisegyházapuszta épületei tűnnek fel pár percre. A gerincen folytatjuk az utunkat, felváltva fák között és a mezők szélén bandukolva. Később balról egy kerítés tűnik fel az utunk mellett, innen aztán nagyon kell figyelni a jobbra való letérés helyét!

A nádas Kettes-tó partján

A kerítés sarka után körülbelül 120-140 méterrel meg kell találnunk annak a dzsindzsás, nyáridőben eléggé benőtt ösvénynek a kezdetét, amin leereszkedünk a dombgerincről a Váli-víz völgyébe. Nagyjából tízperces dzsungelharc végén érünk le a völgytalpra a benőtt gyalogúton, egy jobbkanyarral keresztezzük az ott csörgedező patakocskát és átvágunk a túlsó part gazos rétjein. Keréknyomokat keresztezünk, aztán egy benőtt csapáson nekivágunk a túlsó domboldalnak. Később kialakulnak a lábunk alatt a keréknyomok, ezeken kapaszkodva érünk fel a bekerített irtásfolt aljához.

Kidrótozzuk a kaput, és belépünk a bekerített területre (soha ne felejtsük el magunk mögött visszazárni az ilyen fajta kapukat). Erős kaptatóval érünk fel a vadetetőhöz, előtte jobbra kell fordulnunk, ahol aztán folytatódik a meredek emelkedő. Egyre magasabbra kapaszkodva a cseperedő 6-8 éves fiatalosban végre elérjük a bekerített terület felső peremét. Innen visszafordulva már tényleg szép a kilátás a Váli-víz magunk mögött hagyott völgyére, a mezőkre és a már távoli Hajagosra.

Kilátás az irtásfolt tetejéről

Kilépünk a bedrótozott kapun, és az öreg fák közé beérve erdei keréknyomokra térünk. Az emelkedő itt már megszelídül, kényelmesen kapaszkodva érünk fel néhány perc alatt a murvás erdőgazdasági útra. Ezen a már csak alig-alig emelkedő úton megyünk tovább a Bika-domb oldalában, és nagyjából tíz perc alatt érjük el rajta az út jobb oldalán húzódó következő irtásfoltot, közben balra néha szép kilátás nyílik a még előttünk álló Somlyó erdős oldalára. Még az irtásfolt előtt jobbra térünk, egy gyalogútra, amin aztán pár perc alatt felérünk az irtásfoltra az útelágazáshoz. Egyenesen indulunk tovább és nekiveselkedünk a Somlyó fennsíkjára vezető utolsó kaptatónak a Hársas-oldalban.

Néhány perces emelkedéssel elérjük a fennsíkot, a földút szeszélyesen kanyarogva vág át rajta, majd negyedórás menet végén hirtelen érünk ki a Somlyóvári kulcsosház tisztására. Itt nincs kihelyezett kéktúrás bélyegző, a nyalókákat, vagyis az igazoló füzetbe ragasztható kis bélyegeket a kulcsosház ajtófélfájára szerelt kis dobozkában találhatjuk meg. Leülhetünk pihenni a ház előtt lévő asztalokhoz, padokhoz, de érdemes kisétálni a rét északi végére, ahol a hirtelen leszakadó fennsík pereméről nagyon szép kilátás nyílik a Tarjáni-medencére és a mögötte álló Gerecse-hegyre. A Gerecse-hegy jobb oldalán jól látszik a kisebb Bánya-hegy kúpja, a kettő közé, a nyeregbe kell a későbbiek során még felkapaszkodnunk.

A Somlyóvári kulcsosház


Kilátás a tisztásról a Tarjáni-medencére és a Gerecse-hegyre
 

-hörpölin-