Tokod - Remete-barlang - Sörház-völgy - Öreg-kő - Nagy-Gete - Gete-hegy (Kis-Gete) - Ódorog, Bélányi-telep - Dorog, vá. TÚRALEÍRÁSSAL!

Utunk folytatása előtt nem árt egy kis pihenő a tokodi Aladár kocsmában, mert most következik a kéktúra gerecsei szakaszának (és talán az egész Országos Kéktúrának) a legdurvább emelkedője fel a Nagy-Gete csúcsára! Pecsételés után az Aladár kocsmából továbbindulva visszatérünk Tokod főterére, itt szinte a fejünk fölé tornyosul a Hegyes-kő sziklás orma. Balra fordulunk, a Szabadság utcára, ennek a végén pedig a Nagy-Gete áll, következő uticélunk. Végigballagunk a keskeny, enyhén emelkedő utcán, aztán egy faluvégi játszóteret elhagyva elmaradnak mögöttünk a házak is. Jól kijárt földúton ballagva a Tőkés-tető és a Nagy-Gete közötti Sörház-völgybe érünk be, egyre közelebb jönnek mindkét oldalon a dombok. A völgy talán legkeskenyebb pontján kell keresnünk a balra letérő ösvényt, ami aztán nagyon meredeken indít! Az ösvény kezdete előtt egy mély vízmosások által használhatatlanná tett földút indul neki a hegyoldalnak, ez jó tájékozódási pont.
 

Tokodról nézve fölénk tornyosul a Hegyes-kő orma - Onnan jöttünk


Előttünk emelkedik a Nagy-Gete - Oda kell felmásznunk!

Szerpentinezve kapaszkodunk egyre magasabbra, aztán feltűnik az ösvény mellett balra a már említett, több méter mély vízmosásokkal szabdalt hajdani földút. Az ösvény egy darabig az utat követi, aztán ott, ahol a vízmosások lassan elenyésznek, rátérünk erre az útra. Az emelkedő kissé megenyhül, rézsútosan emelkedünk a hegyoldalban, de még mindig eléggé meredeken. Utunkat még itt is eléggé kimosta a víz, lekoptatta a talajt, kilátszanak a hegyoldal sziklái, kövei, ezeken, vagy ezek között kell lépegetnünk. Nehezen járható szakasz ez, nézzünk alaposan a lábunk alá! Aztán ez a bokagyilkos rész is véget ér, a kövek lassan eltűnnek, az út is keréknyomokká silányodik alattunk, emelkedése pedig megenyhül.

Egy 120 kV-os távvezeték keresztezi az utunkat, nagyjából itt kell észrevennünk azt a balra kiágazó ösvényt, ami a bokros, ligetes domboldalon átvágva ismét felfelé indul, az erdő felé. Egy-két jelzést a kövekre festve láthatunk, esetleg feltűnik még néhány a bokrok ujjnyi vastag ágain. A fák közé beérve már jobban kibontakozik a lábunk alatt a gyalogút, a kék jelzések is feltűnnek végre a fákon, mert azok elég szórványosak voltak eddigi, völgyből ide felvezető utunkon! Újabb meredek kaptató következik, lihegve érkezünk fel a fák között egy kis köves tetőre, de ez még nem a Nagy-Gete teteje, csak az Öreg-kő nevű domb sziklás oldalcsúcsa! Innen rövid lejtővel egy erdei tisztásra érünk ki és ekkor tűnik fel közvetlenül előttünk a Nagy-Gete erdős oldala. Szinte a fejünk fölé tornyosul a tető, még nézni is fárasztó, és nekünk fel kell még kapaszkodnunk odáig!

Ismét betérünk az erdőbe, a következő emelkedő nagyon enyhén indít, de pár perc múlva megkezdődik a csúcsra vezető végső kapaszkodó! Az ösvény egyre meredekebbé válik, előbújnak a talajból a hegyet alkotó kövek, mészkőszirtek, utunk ezek között kanyarog egyre magasabbra. Satnya erdőben kapaszkodunk, a vékony termőtalajban nem tudtak magasra nőni a fák. A köveket lépcsőfokoknak használva mászunk egyre feljebb, nagyon meredek ez a szakasz! Kondíciótól függően negyed, félóra alatt kapaszkodunk fel a gerincre, ahol aztán az emelkedő is megenyhül. Innen már nagyjából öt perc alatt elérhető a hegytető tisztása. Erre kiérve pillantjuk meg magunk előtt a csúcson álló többméter magas fakeresztet.
 

A Nagy-Gete csúcsának tisztásán fakereszt áll

Nincs a csúcson kiépített turistapihenő, de érdemes kisétálni az északi hegyperemre és leülni a sziklákra. Erről a pontról belátható szinte az egész Gerecse: alattunk a völgy, amiből ide felkapaszkodtunk, kicsit távolabb a Hegyes-kő és a Mogyorósbánya melletti Kőszikla látható. Kissé távolabb tekintve észrevesszük a Bajóti Őreg-követ, tőle balra egy völgyben megbújva felfedezzük a péliföldszentkereszti zarándoktemplom tornyát. A háttérben a Gerecse-hegy áll, tetején az innen csak gyufaszálnak tűnő TV-toronnyal. Tőle balra, messze a távolban a Somlyó is feltűnik, ez volt az első hegy, amit a gerecsei kéktúra szakaszon megmásztunk. Nagyon nehéz ettől a szép panorámától elszakadni, de indulni kell tovább!
 

Kilátás a Nagy-Gete tetejéről a Hegyes-kőre és a már távoli Bajóti Öreg-kőre

Innen már könnyebb utunk lesz, hiszen szinte csak ereszkednünk kell Dorogig! A hegytető tisztásáról ismét belépünk a fák közé, gyalogösvényen folytatjuk az utunkat. Bokros, dzsindzsás szakasz jön, meg kell küzdenünk a szúrós, ösvényre hajló szederindákkal, de szerencsére ez csak egy néhány száz lépésnyi szakasz. Ezután az ösvény kitisztul, kényelmes ereszkedéssel érjük el a Kis-Gete (Gete-hegy) ligetes mezejét. Elhagyjuk a hegy peremén álló fakeresztet, aztán megnyílik a kilátás délkelet felé. Jól látható a távoli Pilis-gerinc, tiszta idő esetén messze délen a budai hegyek is feltűnnek.

Utunk lassan keréknyomokká bővül és a mező után ismét betérünk az erdőbe. Köves ereszkedőn veszítünk szintet, aztán a keréknyomok beletorkollanak egy erdei földútba. Nem sokat haladunk rajta, néhányszáz lépés után balra, ösvényre térünk innen. További ereszkedéssel egy újabb földutat érünk, ezen folytatjuk az utunkat. Egy idő után egy középfeszültségű távvezeték oszlopai társulnak mellénk, aztán egy viszonylag friss tarvágásra érünk ki. Átvágunk rajta, egyre ereszkedve. Aztán egy rövid időre még visszatérünk az erdőbe, és egy kisebb lejtő után egy völgybe érkezünk le.

Az út baloldalán elmarad mellettünk egy magányos tanya, jól kijárt földúton indulunk tovább a völgy alján. Nagyjából negyedórás út végén tűnnek fel az úttól jobbra a domboldalban a Bélányi-telep házai. Elmaradnak mögöttünk a fák, az úttól balra gyártelepet pillantunk meg. Utunk aszfaltburkolatot kap, ezen érkezünk meg az útkereszteződésbe. Balra folytatjuk utunkat, keresztezzük az iparvágányt, aztán rátérünk az úttól balra húzódó járdára. A következő útelágazásban balra térünk, az Árpád utcára, végigballagunk a családi házak között, a templom mögött az elágazásban pedig jobbra, és már egy rövid menettel elérjük a Városháza előtti körforgalmat.
 

Dorog csendes utcáin vezet a kéktúra

Átvágunk a kereszteződésen, egyenesen indulunk tovább a forgalmas Esztergomi úton, aztán körülbelül kétszáz lépés után jobbra térünk, a csendes Hantken Miksa utcára. Elballagunk egészen a zsákutcaszerű végéig és leereszkedünk a vasútállomás alatti gyalogos aluljáróba. A hosszú, keskeny, gyéren megvilágított folyosó közepe táján nyíló kijárat lépcsőjén felkapaszkodva érünk a vasútállomás épületéhez. Dátumos körbélyegzővel nyomott pecsétet a jegypénztárban kaphatunk, vagy ha ez zárva van, be kell kopognunk az állomásfőnöki irodába, ahol a dorogi vasútállomás  hosszú bélyegzőjével szoktak pecsételni a kéktúrás igazolófüzetekbe. Ezzel a pecsételéssel befejeztük az Országos Kéktúra gerecsei szakaszát, hogy aztán egy rövid időre a Pilis lábainál folytassuk az utunkat.
 

Dorog, vasútállomás

-hörpölin-