Zádorfalva - Kis-kút - Cseres-kút - Cseres-völgy - Nagy-Szőlő-tető - Égés-tető - Galyagos-hegy - Kavicsos-hegy - Trizsi sorompó,határ (Északi-Zöld) - Bacsó-nyak - Aggtelek TÚRALEÍRÁSSAL!

A pecsételés után Zádorfalváról továbbindulva pár lépés után elérjük az útkereszteződést, itt balra fordulunk és elindulunk kifelé a faluból. Lassan emelkedve hagyjuk magunk mögött a házakat, elhaladunk a dombra felkapaszkodó temető mellett és ballagunk az út szélén tovább. Előttünk jobbra feltűnik a Cseres-alja oldalában, az erdőhatáron szerpentinező út, de mi nem arra megyünk tovább! Még az első szerpentinkanyar előtt balra le kell térnünk az országútról, hogy itt is nekivágjunk a füves domboldalnak.

Keréknyomokon indulunk tovább, jelzések erre sem lesznek, csak elvétve, faoszlopokon találkozhatunk velük. Lassan felkapaszkodunk a gerincre, itt a keréknyomok elágazásában faoszlopon mutatják a nyilak, merre kell továbbindulnunk: kicsit jobbra térve egyenesen észak felé! A keréknyomok nem erősen, de állandóan emelkednek, a fákat elérve érdemes megállni egy percre, és hátrafordulva gyönyörködni a kilátásban! Már mélyen alattunk látjuk a szerpentinező aszfaltutat, kicsit távolabb pillantva a Borsodi-dombvidék terül el alattunk, délre, a messzi távolban a Bükk-fennsík is feltűnik, ha elég tiszta az idő.
 

Visszapillantás a domboldalból a megtett útra. Mélyen alattunk kanyarog már az országút.


Távolabb pillantva a Borsodi-dombság terül el előttünk

Végighaladunk a Cseres-völgyben egy hosszú, az erdőbe benyúló ligetes rét bal szélén, aztán a Nagy-Szőlő-tetőnél belépünk a fák közé. Itt már megenyhül az eddig sem különösebben meredek kapaszkodó, lassan elérjük azt a széles dombgerincet, amin aztán elég hosszan fogunk még haladni. Egy pár éves irtásfolton átvágva érjük el az Égés-tetőt, a cseperedő fiatalos fái felett még szép innen a kilátás a szomszéd dombokra, de ez a panoráma pár éven belül bizony el fog majd tűnni, ahogy a fák növekszenek. Újra beérünk az erdőbe, a fák között jobbra kilátunk egy füves domboldalra, ha ide kisétálunk, megpillanthatjuk a völgyben megbúvó Trizs házait.

Továbbra is a gerincen haladunk tovább, vegyesen a fák között és irtásfoltokon haladva. Magunk mögött hagyjuk a Galyagos-tetőt és egy kesze-kusza úthálózattal átszőtt erdőrészbe érünk. Elég sokat járnak erre az erdőgazdasági nehézgépek, ezek taposták ki a csapásokat, ahogy nagy foltokban irtják, ritkítják az erdőt. A jelzésfestők igyekeztek kiválasztani évekkel ezelőtt a leghasználtabb nyomokat, de persze a sűrűn használt utak elkezdenek kátyúsodni, ekkor pedig új nyomokat taposnak ki magunknak a gépek, a régi, már használatlan nyomok pedig viszonylag gyorsan ösvényekké degradálódnak. Próbáljunk itt figyelmesen haladni, minden elágazásban keressük meg a továbbvezető jelzéseket, mert könnyű itt eltévedni! Ne feledjük, a jelzések nem mindig a legkijártabb nyomokon indulnak tovább!
 

Erdei keréknyomokon

Lassan magunk mögött hagyjuk ezt a labirintusszerű erdőrészt, egy irtásfolt szélén érjük el a Kavicsos-hegy előtt a kéktúra térképen is jelzett hatalmas tölgyfa helyét. Sajnos az irtásfolt szélére került öreg fát egy vihar kidöntötte, már csak a csonkja áll az út mellett, halálát valószínűleg az okozta, hogy a tőle nyugatra álló társait kivágták, és az így már támaszték nélküli óriás könnyen a szél áldozatául eshetett. A kavicsos, jól kijárt keréknyomok pár perc múlva beletorkollanak egy erdei makadámútba, ezen érjük el a magyar-szlovák államhatárt. A sorompót már rég lebontották, most csak egy turista útjelző tábla áll az útelágazásban és arról tájékoztat, hogy kilenc kilométerre vagyunk már Zádorfalvától és még négy kilométer a távolság Aggtelekig.
 

Kopjafa és útjelző tábla a magyar-szlovák határon

Jobbra térünk, maradunk a határ magyar oldalán, és a keréknyomokon tíz perc alatt kiérünk a Trizsről Aggtelekre vezető országútra. Rátérünk, emelkedünk még rajta pár métert, aztán az út átbukik egy széles gerincen és egy enyhe balkanyar után nyílegyenesen ereszkedni kezd a távolban már látható Aggtelek felé. Hosszú, vagy két és fél kilométeres menettel érjük el a falu szélét, az első házaktól ismét emelkedni kezd az út alattunk.
 

Aszfaltúton a távoli Aggtelek felé

A benzinkútnál az útelágazásban balra fordulunk, és rátérünk az út jobb oldalán vezető járdára. Elhaladunk a Cseppkő szálló kockaépülete alatt és megpillantjuk magunk előtt a sziklát, aminek a tövében a barlangbejárat nyílik. Murvás sétányra térítenek a jelzések, ezen érjük el a Barlang szállót és a mellette lévő pénztárat, ahol jegyet vehetünk a barlangi túrára, illetve elkérhetjük a kéktúra bélyegzőt. Van pecsét a szomszédos Tourinform irodában is. Aggtelek sem az a hely, ahonnan érdemes lenne azonnal továbbindulni, ha időnk megengedi, tegyünk egy sétát a cseppkőbarlangban!
 

A Barlang szálló és a Szikla