OKT50 - A Rozália téglagyártól Dobogókőig

A regisztrációt megelőző kavarodáson – a füzet kiadása után megváltoztatott gyülekezőhely - és a kötelező fényképezésen túlesve folyamatos indítással hagyjuk magunk mögött az első métereket. Házak mellett, majd erdőben felfelé kapaszkodva érjük el a Köves-bérc 274 m–en lévő platóját.



Ligetes erdőben kanyarog utunk Pilisborosjenő első házaiig. A jelzés nem visz be minket a falu központjába, hanem az első kereszteződésnél balra fordul és a szélső házak és a teljes pompájában a nap felé forduló napraforgó tábla között nyílt terepen halad a Teve-szikla felé.

Ez egy mészkőrög, amelyet a szél és a csapadék eróziója alakit ma is. Itt megállunk fotózni. A távolban látni lehet az egri vár kőből épített makettjét, amit a természet egyre jobban eltakar a szemünk elől. Kiérünk a térképen jelzett kerékpárútra. Pár száz méter megtétele után jobbra letérünk, és az embert próbáló kapaszkodón indulunk a Kevélynek.


Páran úgy döntöttek, hogy megtekintik az egri vár makettjét és csak azután jönnek utánunk. Lassú és izzasztó, kanyargós kaptatón érünk fel a sziklás hegyoldalhoz, ahol a Kőfülke található. Eligazító táblákon olvashatunk érdekes információt és egyéb tudnivalót erről a helyről. Ilyen táblával utunk során még többször fogunk találkozni.

Végre a Kevély-nyeregben vagyunk. A volt Turistaházra már csak egy domb emlékeztet. Találunk helyette egy szépen kivitelezett esőházat, itt kipihenjük fáradalmainkat, szuszogunk egy kicsit, mielőtt meg kezdenénk a leereszkedést. A Kis-Kevély lábánál elhagyjuk az erdőt, mely idáig árnyat és hűst adott.

A felhagyott bányánál találkozunk a kerékpárúttal, amiről letértünk. A legnagyobb melegben érünk ide, erre a murvás, széles szakaszra. Elporoszkálunk a volt Oázis kemping romos épülete és kerítése mellett. Sehol víz, de még italáru sem található a közelben. Fejünk felett a nap tűz ránk. Alulról a murva veri vissza a meleget. Így menetelünk vagy 2 km-t.
Elérünk a Szent-kúthoz, ahol a finom hideg forrásvízzel csillapíthatjuk szomjunkat és teletölthetjük üres palackjainkat.

Rövid felüdülést követően folytatva elérkezünk a Z sáv és a K sáv elágazásához. Itt igazi felfedezőnek kell lenni, hogy megtaláljuk a továbbvezető helyes utat a bokrok, a szeder és a csalános szövevényében. Valami módon az első kék jelzést is majd 1 km-re találjuk meg.

A Dera-patak völgyében szálerdőben kanyarog jelzésünk a Szurdok bejáratáig ahol kiépített pihenőhely, várja a megfáradt turistát.

Belépve a vadregényes Szurdokba, melyet a patak mélyített ki és megpillantva szétszórtan heverő sziklatömböket felmérhetjük a víz hatalmas erejét. A patakban kevés víz csordogál ebben a fullasztó melegben. Utunk hol a patak partján hol fahidakon kanyarog végig e csodás ékszerdobozon.


Kilépve érjük el az utolsó előtti bélyegző helyet, Pilisszentkeresztet. Itt a falu központjában találjuk az igazoló bélyegzőt, hol máshol mint a kocsmában. Úgy döntünk, hogy bevárjuk a társaság leszakadt tagjait. Addig is az árnyat adó fák alatt szomjunkat oltjuk hideg nedűvel, meg némi elemózsiát veszünk magunkhoz.

Másfél órás "könyvtárlátogatást" követően, teljes létszámban indulunk neki a 4,2 km-re lévő Dobogókő felé. Hála a könyvtárban tett látogatásnak, a levegő hőmérséklete elviselhető lett. Mivel állandóan felfelé kapaszkodunk, nem sietünk. Még a fák is árnyat adnak, ezért nem melegszünk ki.



A Zsivány-sziklákat elérve még készítünk pár képet. Rövid séta után végre elérjük a Turistaházat ahova pontban 16.00 órára érkezünk meg. Majd el felejtettem, hogy ennek a szakasznak 30 fő résztvevő volt.

---

Előző nap:      OKT50 - Budapest, Csillebérc (pihenőnap)
Következő nap:     OKT50 - Dobogókőtől - Visegrádig