32. nap - 2011.07.15. - Az ötödik szakasz ötödik napja
Matolcsi György, 2011-07-27 22:49
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Ez a nap is jól kezdődik. Éjjel 3 óra. Úgy látszik Szent Péter apánk nem bír magával vagy kedve támadt egy kis tekézésre, mert csattog, villámlik és mennydörög. Eső csak pár csepp esik, ami a port sem veri el. Az alvásnak vége. Csak szendergünk és forgolódunk pirkadatig.
Dobogókőn reggel köd és hideg fogad bennünket. Így kezdjük regisztrálni a már fent lévőket. Mire felér a pomázi busz, majdnem megvagyunk, de az idő is kezd melegedni.
A megérkező járatról sokan szállnak le. Mind a regisztrációs asztalhoz jön jelentkezni: kiderül, hogy a Vasas Természetbarátai érkeztek meg 15 fő helyett 37 fővel. Mire kész lesz minden, az esztergomi busz is befut még 3 fővel.
Elmondható a mai napon 50 fővel, rekord létszámmal vágunk neki a 26 km-es távnak, mely 611 m szintet foglal magába.
A kilátás még ködös, így nem sok látnivaló fogad a Turistaház mögötti kilátónál. Tovább megyünk, érintve a síházat. A hármas elágazásnál a füzet szerinti útvonal helyett a valóságban felfestett útra térünk, amely a Király-kunyhó és forrás érintésével vezet le bennünket a Sikárosi-rét és az erdészház felé.
Az erdészháznál bélyegeznek egypáran. A kerítést követve a Bükkös-patak hídján átmenve megtaláljuk a Lenkó-emlékművet. Ezt is fel kéne újítani, mint minden mást. Utunk a patak partján, hol a patakban vezet, de nagy esőzések idején jobb a fenti kocsiúton menni.
A Kárpát-forrásnál tábla figyelmezteti a turistát, hogy a víz nem iható - pedig pár tíz méterre táborozó hely van. Itt hagyjuk el a Bükkös-patakot és kapaszkodunk felfelé az Öreg-nyílás völgyön a Kisrigó vendéglőhöz. Keresztezzük a Lepencei utat és az aszfalton begyaloglunk Pilisszentlászlóra.
A helyi vendéglőben és teraszán leülve fogyasztjuk el ebédünket, melyet a vásárolt itallal öblítünk le. Jó órányi pihenő után Pap-rét fele indulunk. Innen kezdve csoportunk a felére
fogyatkozik, mert a Vasas túratársak idáig jöttek.
A levegő hőmérséklete megint a rekordokat kezdi dönteni. A templom és az iskola mellett vezet utunk egy jól álcázott mélyútra, melyet bejáráskor alig tudtam megmászni. Akkor a csúszós útra az ottani kerttulajdonosok még a levágott füvet is kiöntötték. A mostani nagy melegeknek köszönhetően a ki- és felszáradt úton sikeresen vesszük a meredélyt.
Végre felérünk a Pap-rétre, ahol kellemes szellő hűs fuvallata kísér végig a hármas útelágazásig. Idáig jól járható utakon értünk el. Innen kezdve természetbarát ösvényen kanyargunk az Úrasztal oldalában. Egyik oldalt a névadó hegy, a másik oldalt a szakadék kísér, de a fák között csodálatos a panoráma a Naszályra és a Duna melletti településekre.
Megérkezve a Vízverés-nyergébe egy emlékkő fogad bennünket, no meg a kerítés, ahol kiépített létrán megyünk be és ki. A következő megállásra késztető hely a Moli pihenő, utána meg a Borjú-fő. Mindkettő megkapó kilátást biztosít a Dunakanyarra, a Börzsöny-hegységre és Visegrád környezetére.
A lenyugvóban lévő nap felé tekintve meglátjuk, honnan is indultunk reggel.
Kis pihenő után elérjük a Visegrádi kaput, amit magunk mögött hagyva érkezünk meg a Nagy-Villám kilátójához. Utolsó erőnket összeszedve, a belépőjegyet megváltva felmegyünk. Itt tényleg körpanoráma fogad bennünket, de nincs idő sokat nézelődni. Meg kell keresni a táborhelyünket is.
Visegrádon 8-an alszunk, nincs sok többnapos túrázó. Ez egy kicsit elszomorít, de sebaj - menjünk vacsorázni és készüljünk a holnapra, mivel a túra folytatódik.
Előző nap:
OKT50 - A Rozália téglagyártól Dobogókőig
Következő nap:
OKT50 - Visegrádtól Kisinócig
