OKT50 - Bánkúttól Dédestapolcsányig

Mire észbe kaptunk, már ismét úton voltunk. A nap mumusát, a Torma-völgyet lefelé, csípőből vette a társaság, majd a Vár-völgyben igazi turista játszótér várt bennünket: sok-sok kidőlt fatörzsön másztunk át, vagy bújócskáztunk alattuk.

Volt vízi átkelés -természetesen híd nélkül- a Bán-patakon. Megilletődve csodáltuk a Mártus- és Piritó-kő impozáns szikláit, s egyre szelídülő úton nem sokára Mályinkára érkeztünk.

A Sanyi kocsmában, mely bélyegzőhely, hosszabb pihenőt tartottunk, ahol két újabb túratárs csatlakozott hozzánk. Innen már „futamodásnyi” távolság volt Dédestapolcsány, s rögtön az első épület, aznapi szállásunk: a Szikla Vendégház.

Tulajdonosa, Kis Péter, kiváló logisztikai vénával oldotta meg a bejelentkezettekhez képest megszaporodott társulat elhelyezését, emellett remek alföldi gulyást kaptunk vacsorára. Ez itt ugyan nem a reklám helye, épp ezért ajánlom Őt és vendégházát minden túrázó figyelmébe.

És, hogy a művelődés se maradjon ki napunkból, szintén szállásadónk közbenjárásával megtekintettük Dr. Kiss Miklós keménycserép magángyűjteményét, melynek zöme az 1835-ben alapított bélapátfalvai gyárból került ki.