29. nap - 2011.07.12. - Az ötödik szakasz második napja
Matolcsi György, 2011-07-19 16:06
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A levegő kellemesen lehűlt - épp megfelel a mai napra tervezett 14,5 km-es túrának. A kocsink az útvonal bevezetőjénél áll. A résztvevők elkezdenek szállingózni a jelentkezési asztalhoz. 8.45 órára végre elfogy az adminisztráció, és elkezdhetjük a túrát. A létszámunk nem hogy fogyott az előző naphoz képest, de egy hétköznaphoz mérten még nőtt is, vagyis 44 fő, ami nagyon szép létszám.
Újra belépünk a természet szent templomába, a Budai-hegyek egyik sokak által látogatott részébe.
Mindjárt egy kis emelkedővel kezdünk, így jutunk el a Vitorlázórepülő tér széléhez. Itt megtekintjük a valamikori városhatárt jelölő köveket. Utunk további szakaszán még fogunk ilyen kövekkel találkozni.
Következő, ami megállásra késztett minket a Vadaskerti emlékmű. Az emlékművön bevésve megláthatjuk, hogy Mátyás király életében milyen nagy terület volt a királyi vadászmező. Aki akar, egy jelzetlen úton felmehet a Homok-hegyre, ahonnan szép kilátás nyílik a repülőtérre és azt körülölelő hegyekre.
E ponttól kezdve észrevétlenül emelkedünk felfelé egészen az Árpád kilátóig. Itt még a legnagyobb melegben is kellemes a séta a sűrű fák által árnyékolt úton. Közben elhaladunk az Oroszlán-szikla mellett, többen megállnak fényképezkedni.
Az Árpád-kilátóhoz érkezve megkap bennünket Budapest panorámája. Végre nem volt szmog így tisztán kivehetők a nevezetességek. Megszemléljük és azonosítjuk a látható hegyeket.
Leereszkedünk a Látó-hegy és a Hármashatár–hegy nyergébe, a Fenyőgyöngyéhez. Az aszfaltút melletti gyalogösvényen állandó emelkedővel érünk fel a tetőre. Közben találunk nyomós kutat, melynél felfrissítjük enyhén meleg vízkészleteinket és magunkat.
A Hármashatár-hegy nevét Pesthidegkút, Buda, Óbuda határainak találkozási pontjáról kapta, egyben ez a környék legmagasabb pontja. Csodálatos panorámában tekinthetünk az alattunk elterülő városra, hegyekre. Ha átmegyünk a másik oldalra, láthatjuk a Naszályt, a Pilist és az ott lévő településeket is. Este sötétedés után szemet gyönyörködtető látvány a kivilágított Főváros panorámája.
Sajnos a Pilótacentrumban működő Büfé bezárt. Itt még egy jó pofa sört sem tudunk inni, nemhogy bármivel szomjat oltani.
Visszatérve a Kék jelzésre köves enyhén meredek ösvényen ereszkedtünk le a Vihar-hegy nyergébe, hogy tovább menjünk fel, kell kapaszkodnunk a Vihar-hegyre és így érjük el a Virágos-nyerget. Az itt lévő Büfé szintén nem működik, de a bélyegző még megvan.
Az árnyékos fák alatt fogyasztjuk el a magunkkal hozott ebédünket, melyet hideg nedű hiányába kulacsainkban lévő vízzel öblítünk le.
Kipihenve energiával feltöltődve indulunk neki az utolsó 5 kilométernek. Jól járható út vezet le a Rozália téglagyárig. Elhagyunk egy szépen gondozott katonasírt. Ilyen emlékkel több helyen találkozhatunk, e névtelen katonák a Budavári kitöréskor estek el és itt az erdő csendjében alusszák örök álmukat.
Egy nagyfeszültségű távvezeték nyiladékában rálátás nyílik a 14-i vándorlás útvonalára. A látvány szép, hogy milyen lesz az a szakasz? Majd kiderül aznap.
Kényelmes sétával végre leérünk a Téglagyárhoz, ahol Duró Imre fogadja a túrában és a melegtől kicsi kimerült csapatot. Holnap végre pihenőnap. Találkozunk 14-én, hogy folytassuk utunkat a kanyargó KÉK csíkon.
Engedjetek meg egy személyes megjegyzést nekem. Itt a túrán a vezetőtök vagyok, de van egy egyesületem melynek elnöke szerény személyem. Erre a túrára nem szerveztem, és nem hívtam sekit az egyesületből, hogy eljöjjön mégis megjelentek 9 fővel. Köszönöm Nektek, hogy így sikerült meglepetést szereznetek. Köszönöm Neked Csom Józsi, hogy a csípőműtéted után első túrádat az én túrámon tetteted meg és sikeresen végig jöttél mint valamikor 21 éve.
Találkozunk 14-én.
Előző nap:
OKT50 - Piliscsabától - Hűvösvölgyig
Következő nap:
OKT50 - Budapest, Csillebérc (pihenőnap)
