OKT50 - Kisinóctól Nógrádig

A túra vezetője megy a legvégén, mivel megvárja a Kisinóci turistaházhoz érkező buszt, amelyen még 10 fő érkezik. A Kisinóc – Nógrád távot összesen 35 fő kezdi el.

A Turistaháztól jelzésünk bevezet az erdőbe, egy jól járható erdészeti útra. Egy patakon átmenve elérjük az Inóci-vágás nevű utat, ami felvezet miket a Nagy-Hideg hegyre. Utunk hol meredekebben, hol enyhébben emelkedik, de megküzdünk a vízmosásokkal is. Nemcsak a természeti akadályokat kell leküzdeni, hanem a hegyről leszáguldozó kerékpárosok elől is sokszor ki kell térnünk.


Elhagyjuk a Barna Feri emléktáblát, amely egy egyetemista tragikus síbalesetének állít emléket.

Tovább emelkedünk, de innen több árnyék és kellemes hűs fog kísérni minket, mert az erdő magas fái biztosítják a Nap sugarai elleni védelmet. Az Etel pihenőtől az emelkedő lankásabbá válik. Az irtásokon kitekintve látszik egyik úticélunk, a Csóványos.

Közben megállunk és az út melletti málnásnál csemegézünk a kellemesen édes, lédús málnaszemekből. Ugratásképpen többen felhívják a figyelmet, hogy a másik oldalon a „Maci” is csemegézik. Páran megijednek, de amikor látják, hogy mindenki nevet, tovább folytatják a szüretelést. Ilyen derűs hangulatban érjük el a Turistaházat.

Itt pihenőt tartunk. Nem tudjuk, hogy délben mennyi a levegő hőmérséklete Kisinócon, de itt 21 fok van, ami elviselhető. Indulás után megmásszuk a gerincet, ahonnan pazar és szép kilátás nyílik minden irányba. Lejövünk a teraszhoz és az ösvényen folytatódik utunk a Rakodó nevű helyhez. Itt a valamikori kisvasút egyik állomása volt.


Innen újra meredek emelkedő következik. Feljutunk az Égés-tetőre és a Szabó kövekhez, majd a Vilma pihenőhöz. Még egy rövid kapaszkodás, és máris felértünk a Csóványos tetejére. A vasbeton toronynál egy felirat fogad bennünket, hogy a lépcső balesetveszélyes - csak saját felelősség mellett lehet felmászni. Többen így is felmennek, és megkapóan gyönyörű körpanorámában van részük.


Elértük túránk legmagasabb pontját; innét kezdve utunk lefelé vezet. Hamarosan erdei szekérutunkról jobbra kilátás nyílik a Duna, a Naszály és a Pilis felé. Leérünk a Fultán kereszthez, mely emléket állit Fultán József nevű erdésznek, akit orvvadászok lőttek le a felírat szerint. Most már értjük, hogy az új kiadású térképeken miért van Fultán írva Foltán helyet.


E gondolatok után keskeny ösvényen, rozsdás kerítés mellett kanyargunk lefelé egy nem túl idős csemeteerdőben. Később az ösvény szekérúttá szélesedik. Így érünk a Saj-kúthoz - a volt Semmelweis forrás – ahol vizet vételezünk és felüdítjük magunkat.
Rövid szünet végén általmegyünk egy aszfaltozott úton, majd egy patakon és egy utolsó emelkedő leküzdése után elérjük a Béla-rétet. Ez a rész már séta, nincs benne emelkedő. Az út jól járható és jelzett. Rövid szakaszon a bicikliút is ezen vezet.

Kiérve az erdő takarásából, fakerítéssel szegélyezett útra jutva előttünk pompázik a nógrádi vár és a falu fennséges látképe. Egy patak medrét keresztezve a karámot elhagyva jelzésünk is elfogy. Megtaláljuk a kőkeresztet, amit balkéz felé elhagyva a Kálvária-domb irányába haladunk.


A szépen kitisztított régi zsidótemető mellett elmenve érjük el a Kálváriát. Elidőzünk, készül fotó is. Így jutunk le a Csurgó-forráshoz, majd a vasútállomásra. A szállásunk az iskola tornatermében, matracokon volt. Elhelyezkedés után elmegyünk a Várba és vacsorázni.


Találkozom a másnapi Túravezetőkkel. Átadom a tudnivalókat, megbeszéljük a tapasztalatokat egy pár korsó sör mellett. Nekem ez a vándorlás itt véget ér. Szép emlék egy mindig változó csapattal. Másnap a kora reggeli indulás előtt elköszönök a túratársaktól és a 4 végig menő turistának a BTSSZ nevében egy – egy feliratos pólót adok át. Ez a vége, már csak a hazautazás vár rám.

---

Előző nap:     OKT50 - Visegrádtól Kisinócig
Következő nap:     OKT50 - Nógrádtól Ősagárdig