OKT50 - Visegrádtól Kisinócig

Amíg a kompra várakozunk, Józsi bácsi a telefonját a füléhez emeli és jó hangosan beleszólva közli, hogy az eredeti kiírásban szereplő helyen többen várakoznak és keresnek minket... Mindezt fél órával a komp indulása előtt...

Megállt az ütő bennem és a pumpa az egekig szökött. Azon kezdtem gondolkodni, mit tegyek most. Már el akartam menni, amikor a körülötte lévő túratársakból kitört a nevetés... Jó ugratás volt, én úgy látszik, nem vagyok vevő az ilyesmire.



Azért a végére is akadt egy kis izgalom, mivel Brigittáék az utolsó pillanat utolsó pillanatában futottak fel a kompra. Végre a gyülekezőhelyen vagyunk, többen is várnak ránk. Elkezdjük a szokásos rutinmunkát. Mire végzünk, fél kilenc lesz. A hőségriadóval dacolva, a csapat 35 fővel nekivág a 18,5 km-nek és a 710 m szintnek.


Nagymarosról a templom mellett elmenve, emelkedő úton érjük el az utolsó házat. Betérünk az erdőbe, szép magas fák között gyalogolunk egyre feljebb a Templom-völgyben. Mire felérünk a Szent Mihály-hegy csúcsa alá, rendesen kimelegszünk, de az erdei ösvény, amire rátérünk pihentető sétává teszi a további métereket.


Megérkezve a nyeregbe, az útelágazáshoz. Pihenőt tartunk hogy a lemaradókat bevárjuk. Rövid felfelé menettel felérünk az Ürmös-rétre, majd a 482 méteres Hegyes-tetőn lévő Julianus barát toronyhoz.


Gyönyörű kilátás nyílik a Pilistől a Magas-Börzsönyön át a Naszályig. Készül egy pár fénykép is a csoportról meg a kilátóból. Ezután meredeken ereszkedünk le a köves útig. Lényegében ezt követve érjük el a Köves-mezőt. Társaink közül többen kisétálnak a parkoló széléig, hogy még egyszer szemügyre vegyék és búcsúzzanak az előző napok túraútjaitól és a Pilis-Visegrádi-hegységtől hegységtől.

A jelzésünk itt párhuzamosan halad a műúttal, majd rátér arra. Néhány száz méter után balra betérünk egy erdészeti útra, amely végén hirtelen csapatunk bozótjáróvá alakul át. Egymást kérdezzük, hol az út vagy az ösvény és kinél vagyon bozótvágó kés?

Mivel ilyennel senki sem rendelkezik nekivágunk a szederbokrok és egyéb aljnövényzet által benőtt rész meghódításának. Ez több-kevesebb karcolás árán sikerült, végre leérünk a Vizes-ároknak nevezett völgybe.

Itt jegyzem meg, hogy amikor három héttel a túra előtt bejártam a területet, ez a dzsungel még nem volt meg. Ennyit a természet vendégszeretetéről. A Vizes-árokból kiérkezünk egy irtásra, ahol újra keressük, hogy most merre tovább.


Ennyi viszontagság és fáradtság árán, a fokozódó hőség ellenére végre elérjük a Törökmező turistaházat. Leülünk a kint lévő padokra, hogy ki-ki elfogyaszthassa ebédjét, esetleg rendelhet finom gulyáslevest a tulajtól. Persze a hozzávaló ital sem maradhat el.

Lemegyünk a Fehér-forráscsoporthoz flakonjaink és kulacsaink feltöltése végett. A  víz jéghideg - mindjárt párás lesz, amibe töltjük. Folytatjuk a vándorlást: leereszkedünk a Malom-völgybe, de mindjárt ki is kapaszkodunk belőle.

A fennsíkra érünk, ahol egy tisztáson rálátás nyílik a Magas-Börzsönyre, holnapi napunk állomásaira. Továbbmenve hamarosan kijutunk a műútra és a délutáni melegben azon poroszkálunk be Kóspallagra - az első nyomós kútig, ahol még árnyék is található.


Felfrissítjük magunkat, és elmegyünk a templom fele, ahol a buszmegálló is van, no meg a „könyvtár”. Itt búcsút veszünk azon túratársaktól, akik csak egy napra jöttek. Ők hazautaznak, mi meg: ki a régi jelzésen, ki az új jelzésen ér fel Kisinócra.

Elfoglaljuk szállásunkat. Lemegyünk a teraszra, hogy érdeklődjünk, hol főzhetjük meg vacsoránkat. Közlik velünk: ez drága mulatság lenne, mert tűzgyújtási tilalom van. De ők szívesen elkészítik nekünk.



A vacsora finomra sikeredett. Meglepetésként még dinnye és egy pohár jó bor is jutott annak, aki fent aludt. Ez a nap is eltelt - én úgy érzem sikerült megvalósítani azt, amit elvállaltam.

---

Előző nap:      OKT50 - Dobogókőtől - Visegrádig
Következő nap:     OKT50 - Kisinóctól Nógrádig