7. nap - 2011.06.20. - Az első szakasz hetedik napja
Duró Imre, 2011-06-28 21:41
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A hetedik napon illett volna megpihenni, de hát minden nem jöhet össze: közel 30 kilométer várta a Sümegre induló csapatot. Kicsit fájó szívvel hagytuk magunk mögött a Szajki-tó melletti hangulatos kempinget és vágtunk neki az Ötvös-Kisvásárhely-Sümeg útvonalnak.
Zegzugos, kacskaringós erdei utakon jutottunk el az egykori ötvösi vasútállomásra, amely fénykorában kedvelt bélyegzőhelye volt a kéktúrázóknak. Ma, nem messze a régi állomástól már új bélyegzőhely működik, bár még mindig a régi stemplivel.
Itt csatlakozott a csapathoz a zalai természetjárók küldöttsége, és itt került sor a tényleges szakaszváltásra is, hiszen a vasi természetjáróktól a vasútállomáson vették át s stafétát a veszprémiek, s Ruborits Sanyi is itt adta át druszájának, Pajtli Sanyinak és feleségének Marikának a túravezetést. Kis figyelmességként képeslapokat és térképeket kaptak a túrázók, majd továbbindultak Kisvásárhely felé.
Kisvásárhelyen, ebben a parányi faluban, olyan szívélyes vendéglátásban volt része az OKT50 lelkes, de azért már eléggé elcsigázott csapatának, hogy aki részese volt az soha nem felejti el. Erzsike, a falu polgármestere vezetésével a helyiek nagy bogrács paprikás krumplival, túrófánkkal, helyi borokkal és ajándékkal készültek a vándorok fogadására. A polgármester asszony elmondta, hogy ilyen szeretettel, sátorhelyekkel és fedett szállásokkal várják az erre járó turistákat.
Felfrissülve, tele gyomorral vágtunk neki a Sümeg felé vezető utolsó szakasznak, amely javarészt az országút mellett vezetett. A hosszú aszfaltcsík mentén haladó kékjelzés itt is a vasútállomás felé kanyarodik, ahol már vártak bennünket a helyi televízió munkatársai, hogy bemutassuk az OKT50 programot.
Az interjú után elérkezett a búcsú fájdalmas pillanata, hiszen a csapat fele Sümegen hosszabb-rövidebb időre kiszállt, s helyüket újak foglalták el. Ági, miközben a vonathoz bandukolt jókora hátizsákjával, szomorú mosollyal jegyezte meg: pár napja még nem gondoltam volna, hogy ilyen igazi könnyes búcsú lesz belőle….
Végül Sümeg is megmutatta értékeit: a vár, az óváros, a gyönyörű terek, középületek, múzeumok, és nem utolsó sorban a helyi emberek közvetlensége mindenkit elvarázsolt. Sajnos a vár felújítási munkálatai éppen zajlottak, így teljes pompájában csak néhány hónap múlva lesz látható, de a látogatható részei és a felejthetetlen panoráma megéri, azt a pár száz méteres kaptatót.
A városnézés után mindenki elfoglalta szállását a Kisfaludy Diákotthonban és egy hosszú, de emlékezetes nap emlékével tért nyugovóra.
