OKT50 - Szelestéről Sárvárra

Persze ez az induláskor még alig látszik. Nagy lendülettel hagytuk magunk mögött a szelestei „Kéktúra turistapihenőt”, és az itt átélt kellemes órák emlékét. Hamar kiértünk a faluból és a 22 kilométerre lévő Sárvár felé vettük az irányt.

Mivel nem is olyan régen elkészült a 86-os főút elkerülő szakasza, a Kéktúra útvonalát a Magyar Természetbarát Szövetség szakemberei az új hídon átvezették az út túloldalára. Itt az egykori orosz lőtéren haladtunk át, amely magán viseli még az „ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet csapatok áldásos tevékenységének” nyomait.

Érdekes, hogy az esti beszélgetések milyen közvetlenül kapcsolódnak az úton átélt élményekhez, megkezdett témákhoz. Volt olyan esténk, amikor az El Caminot bejárt túratársaink élménybeszámolóit hallgattuk, volt, amikor a napi politika került szóba, s ezen az estén - a sárvári termálfürdő vizében ázva - katonáskodtunk egy sort.

Az erdőből Bögötre érve a helyi élelmiszer bolt vezetője köszöntött bennünket és széles mosollyal hozta a bélyegzőt. Kicsit odébb elidőztünk a millecentenáriumi emlékműnél, majd a helyi hivatalban (v.ö.: kocsma) ebédeltünk (is). Újabb erdei szakasz után Csénye következett, ahol a kálvária mellett elhaladva a helyi meseparkhoz értünk. Ezen a játszótéren, Benedek Elek apó emlékére a játszótéri padok hátára a nagy meseíró sorait vésték.

Nem is olyan messze, a csényi újmajor Mária-kápolnáját, ahol kéktúra bélyegzőhely is van, éppen a helyiek szépítgették. Ők is örömmel fogadtak bennünket. Utunk egy idő után a Gyöngyös-patak mellé kanyarodott. Így értünk be Sárvárra, ahol a vasútállomáson néhány túratársunktól búcsút vettünk, majd gyönyörűen felújított vár felé vettük az irányt. A műemlék épületek megtekintése és fotózása után, a csónakázó tavakat megkerülve jutottunk el sárvári szálláshelyünkhöz, a Vadkert kempingbe.
 

Itt jófajta gulyást vacsoráztunk (mint minden nap ;-), majd a társaság egy része pihenni, más része pedig fürdeni indult. Akik sátorveréssel múlatták az időt hamar rájöhettek, hogy ebben a kempingben, a szántóföldhöz hasonló, ám húsz centis fűvel takart talajon igen nehéz jó sátororzó helyet találni, de előbb-utóbb mindenki megoldotta a problémát valahogy.

A csapat fürdős része késő estig lazított, vitázott a tavaly karácsonyra átadott, élményfürdővé fejlesztett strand termál medencéjében, majd ők is élményekkel gazdagon térhettek nyugovóra. Ám mielőtt még mindenki bevackolódott volna, Sándor, a mi Sanyink, ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: Hát tudjátok, akárhogy is alakul napközben, estére mégis mindig azt mondhatjuk, na ez is egy jó nap volt.

 

Előző nap:    OKT50 - Irány Szeleste!
Következő nap:    OKT50 - Vihar előtti csend