Zirc - Nagyesztergár - Szilvás - Veimpuszta - Cser-hát - volt Lajkómalom - Bakonynána TÚRALEÍRÁSSAL!

Leírás

Térkép: Keleti-Bakony (Palotai-Bakony) 1:40000, Tájoló Bt. 2002.
Térkép: Bakony turistakalauz 1:40000, Cartographia 2008.
A szakasz fóruma: 9.sz. túra: Zirc - Bodajk, Csókakõ vm.
Bélyegzőhelyek fórumai: Zirc, Bakonynána

A bejárás időpontja: 2011. február 19.
A leírás elkészült: 2011. július 24.

 

Zirc - Bakonynána

Zirc  vasútállomásáról kisétálunk a Köztársaság útra, keresztezzük a vasúti vágányt és továbbindulunk a családi házak mellett a betonozott járdán. Enyhe kaptató kezdődik még a házak között, ez folytatódik a város határa után is. Mire elérjük az a pontot, ahol az országút beveszi magát a dombok közé, megállva és visszapillantva már szép a kilátás Zircre, jól látható az apátsági templom tornya és a könyvtár épülete is.
 

Zirc - vasútállomás

Kanyarogva emelkedik még egy darabig az utunk, aztán megpillantjuk a távolban Nagyesztergár házait. Csak ott szűnik meg az enyhe emelkedés, ahol elérjük a szélső házakat és a jobb oldali járdán folytatjuk az utunkat. Jobbra fordulunk az Erdei Ferenc utcára, ezen végigbandukolva érjük el Nagyesztergár faluszélét.
 

A Nagyesztergár és Bakonynána közötti szakasz az Országos Kéktúra egyik legnehezebben követhető része, ezért a jelzéseket állandóan keresve és figyelve haladjunk az utunkon! Fontos, hogy legyen nálunk térkép és tájoló (iránytű) is! A túrát érdemes késő ősz és kora tavasz között megtenni, amikor a lombok nem takarják a jelzéseket!

A kis erecske Nagyesztergár után. Ez is a Gaját tápláló egyik patakocska.

Keréknyomokon indulunk tovább, belépünk az erdőbe, a Szilvás-dombról egyre ereszkedve jutunk le egy kis völgyecskébe. Kis hídon keresztezünk egy erecskét, aztán a földúton haladunk még egy jó darabon. Egy bozótos terület végén kiérünk az erdőszélre, az úttól balra feltűnnek a szántóföldek. Újabb erecske keresztezi az utat, nem sokkal ezután jobbra, ösvényre térve felkapaszkodunk egy időre a domboldalba, itt haladunk egy darabig, de aztán az utunk visszalejt a földútra. Ismét rátérünk, innen már rövid gyaloglás után megpillantjuk magunk előtt az elhagyatott Veimpuszta egyik romos épületét. Előtte az utunk kettéágazik, mi a kevésbé kijárt, balra térő nyomokat követjük.
 

Veimpuszta egyik romos épülete. Előtte kell balra térnünk
 

Kátyús, vízmosásos földútra érkezünk ki, balra térve leereszkedünk rajta a dombról, lenn a Gaja-patak hídja előtt jobbra fordulunk, a széles völgyben, kaszálatlan mezőkön haladó keréknyomokra. Alig kijárt nyomokon indulunk tovább a völgytalp közelében, jelzéseket csak elvétve lehet látni. Néhány száz lépés után nagyon figyelni kell a letérést, itt egy ösvényen kell folytatnunk az utunkat az erdőben, ismét felkapaszkodva jobbra, a domboldalba. A kanyargós ösvény aztán pár perces menet után beletorkollik a már ismert földútba, ami szintén befordul az erdőbe.
 

Nem térünk rá a földútra, hanem kissé balra tartva keresztezzük azt, és egy alig látható ösvényen indulunk tovább. Igazi dzsungelút ez, az ösvény kanyarogva vág át a fák között, kidőlt törzseket kerülgetve, aztán keresztezünk egy nevenincs patakot és felkapaszkodunk föléje a domboldalba. A tetőn földutat érünk, ezen folytatjuk utunkat. Kidőlt-bedőlt vadvédelmi kerítések mellett haladunk tovább, ezek hol az út jobb, hol a bal oldalán húzódnak, egy idő után feltűnik előttünk a Cser-hát erdős oldala. Még a domb előtt, egy tisztáson balra térünk, egy másik keréknyomra, ami széles ívben megkerüli észak felől a domb lábát és nagyjából félórás út végén érjük el rajta a Bakonynánára vezető erdei aszfaltutat.
 

Egy újabb patakocska, amin át kell lábalnunk
 

Irtásokon, erdőfoltokon átvágva tíz perc alatt érkezünk rajta Bakonynána határába, itt az útelágazásban a kéktúra jobbra tér, de a bélyegzés miatt be kell mennünk a faluba, felkaptatva egy kis emelkedőn. Pecsételni az út jobb oldalán álló kocsmában tudunk. Ez a kitérő oda-vissza körülbelül kilométeres utat jelent.

-hörpölin-