Bakonykúti - Bakonykúti-puszta - Bogrács-hegy - kőfejtő - Vontató-hegy-alja - Vaskapu-hegy-alja - Fehérvárcsurgói-víztároló - Fehérvárcsurgó, Becsali büfé TÚRALEÍRÁSSAL!

Leírás

Térkép: Keleti-Bakony (Palotai-Bakony) 1:40000, Tájoló Bt. 2002.
Térkép: Bakony turistakalauz 1:40000, Cartographia 2008.
A szakasz fóruma: 9.sz. túra: Zirc - Bodajk, Csókakõ vm.
Bélyegzőhelyek fórumai: Bakonykúti, Fehérvárcsurgó

A bejárás időpontja: 2011. február 21.
A leírás elkészült: 2011. július 24.

 

Bakonykúti - Fehárvárcsurgó
 

Pecsételés után talán százlépésnyit Bakonykúti főutcáján teszünk meg, innen térünk le jobbra, az Ady Endre utcára. Baloldalon elmarad mellettünk egy kis csobogó (itt lehet inni, ha szomjasak vagyunk), aztán egy árkot keresztezve és egy erdősávban felkapaszkodva a falu feletti fennsíkra ismét kiérünk a mezőkre. Feltűnnek előttünk a távolban Bakonykúti-puszta épületei, egy darabig arrafelé tartunk, de aztán utunk jobbra tér, egy kis völgybe leereszkedve.
 

Mezőkön keresztül Bakonykúti-puszta felé
 

Itt egy olyan szakasz következik, ahol nagyon figyelmesen kell haladni, térkép és tájoló szükséges ahhoz, hogy ne tévedjünk el! Ott, ahol az út a puszta házai felé fordul, meg kell találni a jobbra, a fák közé induló szűk ösvényt, ami egy dombra felkapaszkodva az erdőben jobb felől megkerüli a puszta házait. Ha ez megvan, akkor a dzsindzsás ösvényt követve elhaladunk a fák között egy romos épület maradványai mellett, aztán később a benőtt gyalogút kitisztul, egy korábban felhagyott erdei út nyiladékában halad, közel az erdőszélhez.
 

Az ösvény elhalad egy elhagyatott, düledező tanya mellett
 

Pár perc után torkollik bele az ösvény a pusztától továbbinduló keréknyomokba (ezekről tértünk le korábban), ezeken a szerpentinező nyomokon kell megmászni a következő dombot. Fenn az elágazásban egy kis kőfejtőt kikerülve balra kell továbbindulni, egy kerítés mentén, később egy nyílásban keresztezni azt a kék jeleket követve. A gyenge nyom átvág a dombtető bekerített területén, és a jelzéseket követve a kerítés mellett kell továbbmenni – belül. Szinte teljes félkört leírva, a végén már szemben haladunk a korábbi iránnyal, amikor a kerítés egy folytonossági hiányán távozni lehet a bekerített dombtetőről a jelzéseket követve.
 
A fák között kanyargó ösvény leoldalazik egy völgyecskébe, ennek az aljában indul lefelé, északnyugat felé. Lenn az erdőszélen kissé bonyolult továbbhaladni, a jelzések sem egyértelműek, nem árt alaposan körülnézni! Tehát az összefonódó keréknyomok között el kell hagynunk az erdőt, és északkelet felé kell indulni az erdőszél és a mezőszéli bokorsor közötti keskeny füves sávon, a keréknyomokon. Ezt az irányt kell tartani aztán elég sokáig. Egy kőfejtő tűnik fel az úttól kb. ötvenlépésnyire, innen a már csak ösvénnyé silányult utunk felkapaszkodik a következő domb - a Bogrács-hegy - oldalába. Keréknyomokra térünk, a kék jelzés egy, az út melletti vasoszlopra festve tűnik fel.
 
Talán kétszáz lépés után balra térítenek le a jelzések a keréknyomokról, egy ösvényen keresztezünk egy ligetes erdőrészt, ezt elhagyva egy földútra kell térni, északkelet felé. Az út hurokfordulójában ösvényen folytatjuk az utunkat északkelet felé, majd egy íves jobbkanyar után egy nyiladék keréknyomaira térünk. Kiérünk egy keskeny aszfaltút derékszögű kanyarjába, de nem térünk rá, hanem egy másik derékszögű balkanyarral egy földúton leereszkedünk a dombról a Gúttamási felé menő országútra.
 

Nyiladék keréknyomain a Vontató-hegy aljában
 

Százméternyit haladunk az országúton jobbra, délkelet felé, aztán a túlsó oldalán egy volt bánya köves bekötőútjára fordulunk rá és ismét belépünk az erdőbe. Megkerüljük az utat elzáró sorompót, aztán az utunk ívesen balra fordul. Vegyesen erdőben és irtásfoltok között haladva, közel derékszögű kanyarokat téve vágunk át a területen, a Vontató-hegy és a Vaskapu-hegy lábai mellett, utunk csak enyhén hullámvasutazik. A jelzések eléggé ritkásan vannak felfestve az irtások miatt, ezért az elágazásokban mindig győződjünk meg arról, hogy jó irányba indulunk-e tovább! A térkép és tájoló használata itt is ajánlott! Nagyjából egyórás út végén érkezünk ki a Fehérvárcsurgói-víztároló partjára, ahol keskeny aszfaltút fordul alánk.

Érdemes lesétálni a horgászhelyekhez vezető ösvényeken a tópartra, mert nagyon szép a kilátás a túlsó parti domboldalban elterülő Fehérvárcsurgóra és a dombvonulat felett a Vértes tömbjére. A tó felett balra tekintve már jól látható a dombok között a Gaja-szurdok bejárata is, a tavat megkerülve arra haladunk majd tovább mi is.
 

Kidőlt fűzfa a Fehérvárcsurgói-víztároló partján
 

A kis aszfaltútra visszatérve hamar elérjük a tavat délkelet felől elrekesztő zárógátat, itt letérve az útról végigmegyünk a gát koronáján. A túlsó oldalon kis domb oldalába kapaszkodik fel a gyalogút, csak pár méterrel emelkedünk a tó szintje fölé, de innen belátható a teljes vízfelület és az egész környék is. A dombról leereszkedve a vízmű kapujánál egy lépcsőn lemegyünk egészen a vízpartra, aztán egy murvás földútra térünk rá, kanyarogva érjük el ezen a tótól délre fekvő horgásztelepet. A kéktúra pecsétet az út mellett álló Becsali büfé épületében találhatjuk meg.
 

A Becsali-büfé
 

-hörpölin-